Tényleg szó nélkül meg kellene tennem mindent nekik?

21 éves egyetemista vagyok, nemsokára végzek. Utána külföldre szeretnék menni, egyrészt az anyagiak miatt, másrészt pedig minél messzebb szeretnék menni a családomtól, ahogy a párom (26) is az övétől. Sosem hagytak nekünk nyugtot, be akarják osztani a keresetünk, beleszólnak a kapcsolatunkba, az életünkbe, mindenbe (anyám pl legutóbb rá akart szedni, hogy lépjek be a párom külföldi bankszámlájára és nézzem meg, mennyi spórolt pénze van). De nem is ez a fő témája a kérdésemnek.

Szóval a szüleimnél élek, a barátom is napi szinten nálunk van, de mivel vendéglátásban dolgozik, igazából a heti 4-5 zuhanyzáson kívül semmi költsége nincs rá anyáméknak, viszont a párom a szabadideje jó részében nekik ugrál, amellett, hogy napi 11 órát elvesz a munkája. Faszedés, festés, gyümölcsszedés, betonozás... valamit mindig kitalálnak. Én most gyakorlatra járok minden nap, egy fillért nem kapok, így a párom a külföldi fizetéséből veszi nekem a ruhát, ételt (kétszeresen speciális diétát kell tartanom, ami nagyon drága), mindent, ami kell nekem, mert anyám egy forintot sem ad már kb 1 éve. Kb 50 ezer Ft-ja a páromnak simán elmegy rám havonta + a szórakozás. Hozzátenném, a szüleim elég jómódúak, simán eltarthatnának még engem így, hogy a gyakszi mellett nem tudok dolgozni máshol. A húgomnak 18 évesen persze veszik a Tom Tailor meg Retro cuccokat, de nekem egy zsemlét nem vennének. Azt mondják, ha a párom ilyen jól keres, fizesse ő. De szerintem ez nem igazságos, ráadásul nagyon nem tudunk így eleget megtakarítani, hogy elmehessünk innen.

Mindemellett folyamatosan dolgoznunk kell itthon, a ház 3/4-ét én tartom rendben, a hétvégéim ezzel mennek el, és így, hogy nyár van, kb hetente más és más munkákat találnak ki. A párom fél 6-kor kel, hazaér 5-kor, utána még gyümölcsszedés már 2 hete folyamatosan, aztán még vacsora sincs itthon, úgyhogy még este 8-9-kor nekem főzni/sütni kell, hogy valami normálisat is együnk. A barátainkkal nincs időnk találkozni, minden este hulla fáradtan esünk ágyba, mert egy vállalkozáson dolgozunk, így heti 3-4 nap erre megy el, a többit anyám beosztja szépen nekünk. Most, a sokadik gyümölcsszedés alkalmával (mikor bunkón odavágták nekem, hogy mehetek megint gyümölcsöt szedni), megmondtam, hogy nem megyek, mert rengeteg más dolgom van. Erre kiakadtak és megfenyegettek, hogy akkor el lehet innen húzni. Ezt kb minden héten 3x elmondják. Kitartottnak néznek minket, pedig a költségek 80-90%-át magunknak fizetjük és rengeteget segítünk. Mégis folyamatosan megaláznak. megérdemlik egyáltalán, hogy ilyen feltételek mellett még segítsünk nekik? A húgomnak semmit nem kell csinálnia, ki van szolgálva teljesen. Mit gondoltok a fent leírtakról?

Egyébként eddig még azért nem léptünk le, mert nyelvet tanulok, mert ahova menni szeretnénk, annak az országnak eddig egyikünk sem tanulta a nyelvét, én 1 éve álltam neki itthon.