Mi a véleményetek erről?

Nekem 23 hónapos lányom van, és számomra elképzelhetetlen, hogy ha ne adja Isten, kórházba kerülne, én nem lennék ott vele. Inkább éhen halnék, ha nem lenne ételre pénzem, minthogy ott hagyjam egyedül.

Szánalmas, csak egy anyának csúfolt nőről beszélünk, de apukát se kell kitenni az ablakba, mert kihül.

Sajnos van jópár ilyen.

Pár hónapja kórházba került az akkor 15 hónapos fiunk.Férjemmel felváltva voltunk mellette 24 órában (eszméletlen pofátlanság,hogy 5ezer éjszakánként,hogy ülhessek mellette egy széken).Egy teremben volt egy 2 éves kislánnyal,akinek hasonló szülei vannak,mint a kérdéseben leírt.Szegény tejfehérje allergiás,és ők tehéntejjel itatták sokáig annak ellenére hogy minden baja volt tőle,már kiszáradva rengeteg kiütéssel került kórházba.Mi 2 hetet voltunk benn,egyszer nem jöttek hozzá,nővérke mondta,hogy kb 3 naponta egy telefont ejtettek,hogy mehetnek-e már érte.Nem értem az ilyennek minek gyerek.

a szegénység nem elég ok,szegény családban nőttem fel,emlékszem még qrra amikor én kerültem kórházba,6-7 lehettem,nem volt pénzünk,6 km-re volt a kórház,anyámék bicikliztek hozzám minden nap,pedig hideg tél volt.

Az ilyeneket hívják lumpeneknek. Sírnak hogy nincs munka, de 5 ezer Ft-ért nem mennének el napi 8 órás segédmunkára. Pedig ennyit sok magánember adna, annak aki ház körüli munkát megbízhatóan végez, de ha vállalnák is a munkájukban akkor sem lenne sok köszönet, pl. egy fűnyírót már nem lehet rájuk bízni.

Nekem anno egyetemistaként nem derogált éjszakai műszakban havat lapátolni vagy gyárban segédmunkát bármilyen végezni (pl. élelmiszergyár hűtőkamrájában egész műszakban pakolni, vagy szemetet hordani a kukába).