Ez normális szerintetek?

18 éves fiú vagyok, az anyám 51, apám szintén és van egy bátyám aki 23 lesz. Apum külföldön dolgozik már 20 éve, bátyám 3 éve főiskolás így csak az anyám, nagyanyám és én élünk egy fedél alatt jóformán. Kiskoromban elég sok gond volt velem mert sokszor voltam beteg és emiatt kórházba is kerültem, szóval anyám elég sokat ápolgatott, hálás is vagyok érte. 3 éve volt egy nagyobb stiklim, nagyon berúgtam és úgy kellett hazavinni még 2-3 haverommal együtt, nem mondom, hogy ez normális, de nem hiszem, hogy mi voltunk az elsők. Utána fél évig alig beszélt velem, hiába próbáltam nem engedett a haragjából, aztán ezután jött az, hogy bátyám elkerült fősulira, akkor kicsit felengedett, valószínű kezdte felfogni, hogy lassan de felnövök én is utána. Aztán azután valószínű elkezdődött nála a változókor és minden kis p*csaságon felhúzza magát, tényleg tök alap dolgok, se a barátaim nem értik, se az ő szüleik. Nem lenne gond ezzel, ha kimondaná ami baja van és utána megnyugodna, ő a fejemhez vág dolgokat hónapokon át és nekem muszáj hallgatnom meg helyeselnem és mindig a kedvébe járni, hogy legalább picit jobban embernek nézzen. Lehet kicsit erős kifejezés, de kicsit tele a tököm azokkal a dolgaival mikor képtelen visszaköszönni nekem, bármit teszek őt "nem érdekli" aztán meg ha megteszem ugyanúgy a fejemhez vágja még azt is és 2-3 hónapig bevágja a durcit. Ilyen dolgok miatt nagyon sok programból kiiktatom magam, hogy békesség legyen itthon, sose tudom mikor mivel csinálok olyat ami neki nem tetszik. Most nyáron 2 hónapig külföldön dolgoztam aztán hazajöttem, minden rendben volt, erre ma délután egyik haveromnak segítettem, elutaztam vele kb 50km-t, de már 2 órája nem volt itthon meló után és siettünk így csak telefonon szóltam neki. A telefonban nem is tűnt úgy, hogy baja lenne, aztán mikor hazajöttem megint jött a szokásos lecseszés és most megint olyan, mint a dedóban, hogy nem képes beszélgetni velem. Elég sz*r helyzet mivel megint valószínű ez fog nála menni pár hétig vagy hónapig én meg mint a 8 évesek itthon ülök neki meg csinálok minden idiótaságot csakhogy ne legyen harag, de érzem, hogy egyre jobban eltávolodok így az emberektől, csajokkal is elvagyok de tovább sose viszem a dolgot mivel az is a hülyeségei miatt el lenne tolva biztosan. Mellesleg mindig jó tanuló voltam de ezt is a fejemhez vágja, hogy nem tanulok, csak mivel kb. 10 éve már egyedül tanulok így tudom mennyi elég nekem, tavaly voltam 12-es és ekkor kaptam az első 2-esemet bizonyítványba egy olyan tantárgyból ami ráadásul nem is érettségihez kell, de év végére ezt is ugyanúgy kijavítottam 3-masra, de ez természetesen már hidegen hagyta. Hétvégente eljárok szórakozni, de még most is meg van mondva, hogy mikorra járjak haza, ezt se tudja felfogni úgy, ahogy mondom neki, hogy nekem nem az kell, hogy akkorra járjak mikorra csak akarok, de néha ha kicsit később jönnék ezt nem értem miért lenne akkora gond. Kezdek teljesen elhidegülni tőle úgy érzem, egyre kevésbé érdekelnek a mániái, ha neki így jó, hogy nem beszélgetünk hónapokig akkor csinálja, idén leérettségizem és remélem utána sikerül elkerülnöm valahová külföldre és akkor majd legalább rájön, hogy mi az, amikor már nem tud kihez fordulni a bajaival, mert akkor már nekem is lesz más elfoglaltságom is. Hálás vagyok neki meg minden, de egyszerűen ezt én már nem bírom normálisan, hogy egyszer minden mézes-mázos máskor meg állativadék és hasonló gyönyörű jelzőkkel illet. 18F