Nem tudom mi tevo legyek, egyetemista mesterkepzeses lany vagyok, anyam nem enged sehova sem, a baratnoimhez se?

Sok lehetőséged nincs:

1. kifogásokat keresel és maradsz, ahol vagy, élsz, ahogy mások hagyják

2. összeírod a problémákat, megoldod és éled a _saját_ életed.

A döntés a tiéd. Munkát is lehet találni, csak nem ott és nem olyat, amilyet gondolsz. Nézhetsz munkát 100km-rel odébb is, és albérletet is. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Életemben 4 városban éltem már, legalább 3 olyan állásom volt, aminek semmi köze a végzettségeimhez, mégis megvagyunk. Ha ki akarnak tagadni, tagadjanak. Én akkor sem fogadtam el a szüleimtől semmit, amikor adni akarták, mert már korán megtanultam, hogy akkor jött az "érted mennyi mindent megtettem" szöveg. Engem nem kitagadtak, hanem nem fogadok el semmit. Az eredmény ugyanaz.

igázóból én is így vagyok mint te kérdező csak én harmadéves alapszakos fiú vagyok:(

mindenki eljár mindenhova engem meg nem engednek sehova

a 4 napos terepgyakorlat miatt is rendesen balhé volt pedig az még kötelező is:S

Basszus ne haragudj kérdező, de töketlen és nyámnyila vagy.

Nyavalyogsz, hogy harmonikus családról álmodoztam, meg nincsen munkám meg nulla forint, meg nem tudok elköltözni blablabla....

Ez mind kifogás.

1.) A harmonikus családot majd TE megteremted mikor eljön az ideje.

2.) Munkát keresni kell, nem várni hogy a szádba repüljön a sült galamb. Egyetem mellett is akár, sokan dolgoznak így.

3.) Ebből következik, hogy ha munkád lesz, pénzed is lesz, és...

4.) ...idővel elköltözhetsz.

Ergo állj szépen a sarkadra, vagy szenvedj tovább felnőtt létedre a szülői házban.

Ne haragudj, ha kicsit nyers voltam, remélem érted a lényeget.