Meghívjam az apámat a szalagavatómra?

Tízéves koromban hagyott minket egyedül az apám négy kicsi testvéremmel és az anyámmal. Nagyon ronda dolgokat művelt az egész családdal, az egy dolog, hogy megcsalta anyát, de bántotta is, a nagyszüleimet is, plusz az anyagi csőd szélére tett minket, miközben 2 öcsém még óvodás volt...

Ennek már nyolc éve, azóta anyának hál'Istennek, lett új párja, aki nagyon szeret minket és őt is. Sokkal inkább tekintem apámnak, mint az igazit. Viszont két éve apám felkeresett bennünket. Nagyon szét volt csúszva, látszott rajta, hogy megszenvedte az elmúlt éveket. Sehol se volt már az a sikeres, céltudatos, öntörvényű ember, akit régen ismertünk. Bocsánatot kért és könyörgött anyának, hogy fogadja vissza. Ekkor már volt nevelőapám, így szerencsére esélye sem volt, hogy anya megbocsát neki (előtte hajlott volna rá). Én nem tudok neki megbocsátani, és bár mostanában gyakran jön hozzánk látogatni, el-elviszi a kicsiket játszótérre, városba, ilyesmi, és most már úgymond "normális." Anyát és a nevelőapámat nem zargatja, viszont velem folyton próbálja megtalálni a közös hangot. Én viszont nem igazán szeretnék vele kapcsolatot tartani. Nem utálom, nem vagyok vele bunkó sem, csak megtartom a kommunikációt a minimális szinten. Viszont most lesz a szalagavatóm. Anya szerint hívjam el őt is, de nekem nem fűlik a fogam hozzá... Ráadásul nem vagyok hajlandó vele keringőzni az ún. "első szabad táncot", ami ugye apa-lánya meg anya-fia, mint az esküvőn... Azt a nevelőapámmal szeretném. Nem akarom, hogy apám ott legyen, de anya folyton azt mondja, hogy abból még talán nagyobb baj is lehet, ha megsértődik...

Szerintetek mit csináljak?

18L