A ti szüleitekkel lehet normálisan megbeszélni dolgokat?

Egyszerűen nem tudok kijönni az anyámmal. Semmit sem tudok vele megbeszélni, mert szerinte neki mindig mindenben igaza van és ettől nem tágít. Ma is lett volna egy probléma, amit meg kellett volna beszélnünk, hogy hogyan tudnánk megoldást találni rá, de neki az eszébe sem jut, hogy közösen keressünk valamilyen kompromisszumos megoldást. "Neked kell megcsinálni, oldd meg ahogy akarod." Egyébként nem nagy dologról van szó, csak annyi, hogy eddig én gondoztam a macskáját, amikor ő kb. hetente/kéthetente hivatalos dolga miatt egy-egy napra elutazott itthonról. Ezentúl viszont nem fogok tudni minden héten csak a macska miatt hazaszaladgálni, mert munkát is vállaltam az egyetem mellé. Felháborodás, lelki terror, "rád még ebben sem lehet számítani", stb.

De mindegy, nem is az alapsztori a lényeg, csak hogy egy ilyen banális dolgon is képesek vagyunk összeveszni, még ennyit sem tudunk értelmesen megbeszélni egymással. Na és persze nem ez az egyetlen ilyen történet, nyilván nem ez az egy eset akasztott ki annyira, hogy kérdést tegyek fel róla. Kb. hetente vannak hasonló típusú vitáink, ahol mindig nekem kell fejet hajtanom, akkor is, ha semmi értelme nincs az ő verziójának. (Mondjuk ha otthon laknék, több vita lenne. De kollégista vagyok, így valamivel elviselhetőbb.)

Elnézve az ismerőseim kapcsolatát a szüleikkel néha az az érzésem, hogy csak mi vagyunk ezzel így és mások, ha nem is mindent zökkenőmentesen, de viszonylag normálisan meg tudják beszélni a dolgaikat egymással. Mi viszont semmit. Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül... :( Tudnátok valamilyen tanácsot adni esetleg? Én már teljesen elvesztettem a reményt, hogy bármikor is normális lesz a kapcsolatunk.

22N