Milyen belső tulajdonságokkal rendelkeznek a szüleid? A kérdés, hogy milyenek?

apám végtelenül korrekt volt, jókedvű, megbízható, makacs, talán öntörvényű is, családszerető

anyám kissé magába fordult, sértett, többre vágyó (mindenből)

anyukám:kedves,okos,családszerető,és szeretetreméltó

apám:hazudós,szabad ember,aki csak a munkával törődik, velem nem

Anyukám: őt mindennél jobban szeretek, ő a példaképem, mindig is ő volt, mindent megtesz értünk, a gyerekeinkért, és a legjobbat szeretné nekünk, nagyon jófej, engedékeny is, és nem az a szülő aki ha valami rosszat csinálsz bűntetés, mert hát ő is volt fiatal, de nem is nagyon szoktunk olyanokat csinálni, amiért bűNtetnie kéne, rendesen megnevelt annak ellenére, hogy nem szigorú, és szerintem ilyen a tökéletes szülő, én is ilyen szeretnék majd lenni :))

apukám: nem nagyon ismerem, mivel anya elkülte évente egyszer látom (szerencsére) de nagyon nem szeretem, de attól még nem fogom mindennek elhordani...

14/L

Anyu:

laza, kedves, okos (annak ellenére, hogy nem tanult), jó meglátásai vannak az emberekkel kapcsolatban, túl jó emberismerő, érzékeny, néha sértődékeny, mindent magára vesz, kritikus, magas elvárásai vannak.........

apu: még magasabb elvárásai vannak, jó vezető, okos, 50 évesen még tanul, kritikus, néha nagyképű, laza, nincs önbizalomhiánya, hangulatember, néha kötekedő (anyura is igaz néha), ha probléma van szereti áthárítani, ezt nem is veszi észre, örök elégedetlen a gyerekeivel, ha pedig a szemére vetjük, hogy lehet nem így kellett volna, akkor neki áll feljebb. közben azt hangoztatja, hogy büszke ránk, de nem ezt érezteti..

mindkettejüket nagyon szeretem mindezek ellenére, hiszen nincsen ember hiba nélkül, nekem is sok van, azt hiszem néha akaratlanul kiprovokálom a rossztulajdonságaikat..

26/N

Edesanyam szamomra a legjobb anyuka a vilagon, mondhatni semmit nem csinalt rosszul a neveltetesunk soran. Mindig megkaptunk mindent, megsem lettunk kovetelozok, ertekeljuk amink van. Buntetes nalunk sincs, beszelgetes, kommunikacio van, es jotanacsok, amiket vagy megfogadunk vagy nem, illetve keresek, amit az esetek 99%-ban teljesitunk, mert megerdemli. Tanul velunk, meghallgat, le sem tudom irni mennyire jo anya:) Nagyon szeretem, es termeszetesen en is ilyen anyuka szeretnek lenni.

Apukam alkoholista, kotozkodos, bunko. Amikor kicsi voltam rengeteget foglalkozott velem, fesult reggelente, etetett, furdetett, pelenkazott, a csaladunkban egeszen a valasig en voltam az apas, hugom az anyas. Mostanra mindketten anyahoz huzunk jobban, de csak en tartom a kapcsolatot apaval, aki bar jo apa volt, de mint irtam, alkoholista, es nagyon csunyan beszelt anyaval, mikor berugott, pedig tudom, hogy nagyon nagyon szerette/szereti ot. Most mar nem beszelnek egymassal, szoval most velem beszel ugy, mint anno anyaval, de en meg turom.

Anya: Vicces, laza, infantilis, felelotlen, figyelmetlen. Nem anyanak valo, mert nem egy gondoskodo tipus, de ettol fuggetlen nagyon szeretem, mert felnottkent nagyon jol lehet beszelgetni, hulyeskedni. Gyerekkent nem volt jo, mert en gondoskodtam rola, es nem forditva.

Apa: Nem ismertem, meghalt a szuletesem utan. Nem tartom jo embernek, mert itt hagyta anyat egyedul 3 gyerekkel. (ongyilkos lett) Ivott, utotte anyukam terhesen, drogozott is meg fiatalon. Oszinten szolva, orulok, hogy nem ismertem.

anyám: elmebeteg, szó szerint. sokáig kezelték bent pszichiátrián (addig mamáék neveltek), azóta már kint van, de még mindig kéne szedni a gyógyszereit, de sokszor nem szedi. Mindenkivel üvölt ok nélkül, neki megy embereknek és megtépi, ököllel veri őket, szétver mindent, ha őrjöng, megölte a háziállatait ásóval, pedig azokat szerette, körülöttük mindig lenyugodott, terápiásan hatottak rá, de vége lett. szerencsére most úgy néz ki, hogy örökre be kell mennie, mert ön- és közveszélyes.

apám: sosem ismertem, sosem láttam. elhagyott minket szülés után, mert lány lettem. ő és a nagyapám is fiút akartak, nem voltak hajlandóak velem foglalkozni.