Ezzel mit lehet kezdeni?

a szüleimről van szó, én 17 éves lány vagyok, van egy 14 éves húgom. Kb. 13 éves korom óta nagyon rossz a kapcsolatom velük. Apa eléggé elvont egy szülő olyan értelemben hogy nem az a jófej átlag apa amilyet szerettem volna. Egyszerűren sosem foglalkozott velem, ha kérdezek tőle valamit sokszor csak úgy nem válaszol, isten tudja miért nem. Sosem kívánt nekem szintén jóéjszakát-ot mikor én mondtam neki, nem engedte meg hogy puszit adjak neki, ő sem adott soha, megölelni sem szabadott soha, pedig én akartam szeretni. Mindig ígérgetett mindent, és nem tartotta be, ami nekem gyerek fejjel nagyon rosszul esett mikor beleéltem magam hogy ma elmegyünk a Balcsira majd mikor megkérdeztem később hogy mikor megyünk már azt felelte hogy Hagyjál már békén a hülyeségeiddel majd megyünk ha akarok... meg az ilyenek. Volt hogy szíjjal vert, azt sosem felejtem el! Anya jó pár évvel ezután még azon szórakozott hogy ha kezet emel nekem én annyira megijedek hogy kb. a földre esek, pedig nem véletlen volt. Aztán mikor 8.-as lettem ugyanígy semmibe vett, de kezdődött mellette egy iszonyatosan szigorú rendszer is. Ha el akartam menni valahova mindig apát kellett kérdeznem mert anya tudta hogy úgysem mehetek el. Összejöttem egy nagyon aranyos sráccal, anyáék is ismerték, anya jóba is volt a szüleivel és fél órára sem mehettem ki vele sétálni! ha nagyon jó kedve volt akkor dobnom kellett egy dobókockával 6-ost, akkor elmehettem, a szépséghoba az volt hogy nem volt rajta 6-os :) Iszonyatosan sokat szenvedek vele még mindig. 17 éves vagyok, nemrég voltunk nyaralni és nem mehettem el egyedül sétálni. Anyámékkal kellett mennem mindenhova, és esküszöm ők voltak az egyedüli felnőttek. Anya azt szokta nekem mondani hogy "kislány nem éjszaka kell felébredni" ezt mondja ha fél 9kor elmegyek futni, vagy akármit csinálok. Eddig anya jobbfej volt apánál, beszélt velem, megértett engem de már teljesen átvette az ő stílusát. Pedig ő is szenved miatta semmibe veszi, szekállja, sértegeti, soha nem mondja neki hogy szereti, és dedós hangon beszél néha . Azt sosem értettem miért jó.. néha rájön az agybaj és hülye neveken szekál minket, majd full komoly és szigorú lesz és akkor befoghatjuk a p*fánkat. Anyát nem engedi vezetni sem, nem újíthatjuk fel a házat pedig minden régi és ronda, mert minek költenénk rá, mindenből a legolcsóbbat stb,.. pedig lenne a jobbra is pénz, egy igazi sz*rrágó.. imádom a kocsikat, de persze jogsim majd akkor lesz ha én kifizetem. A szobám is undorító ahogy kinéz! 6 éve nem volt festve, eközben a szoba átrendezések közben lejött a vakolat sok helyen, esik le a tapéta, penészes a sarok, a szekrényem 20 évvel ezelőtti romhalmaz, rohad a lába, az ágyamat anyuéktól örököltem mert megunták, de én utálom, mert kicsi a szobám erre odaadnak nekem egy 2 méteres 2 személyes francia ágyat.. a számítógép legalább 6 éves folyamatosan lefagy, vírusos, nem bír el nagyobb filmeket, stb. A legrosszabb még hogy én életmódot váltottam, megszerettem a mozgást, imádok edzeni, és jelenleg diétázok. jó pár évvel ezelőtt vettek karácsonyra egy elliptikus trénert, amit szinte minden másnap használtam, de már 50* eltört a tengelye stb, és aligha tudom használni. A parketta helyenként jön fel a szobámban, aerobikozás közben bontom a padlót:D Cipőm sincs normális, a legolcsóbb sz*rt kaptam, ami 3000 ft volt, ezt is sokallta rám apa:D Mivel naponta van hogy 2 órákat edzek, az egész talpam vízhólyagos, néha begyulladnak az ízületeim stb.. még sorolhatnám. Annyira nem támogat anya hogy mikor futni megyek és elkérném kölcsön a fülhallgatóját azt nem adja oda!:) EGész nyáron nem kaptam semmit, egy hülye papucsot vagy rövidnadrágot sem, a szakadt, kopott 2 éves ruháimban cipőimben járkálok amik már undorítóak. persze kerestem munkát, de nem találtam, tényleg nincs itt diákmunka! de azért néha összejön egy kics pénz, kb havi 3000, abból kéne mindent megvennem mert anyu egy vasat nem szokott nekem adni. Azt mondja hogy őt aztán nem érdekli ha nincs ruhám, nem az ő baja. Én próbálok pozitív lenni, és gyűjtögetni pénzt, de most is mindjárt suli, 1000 ft-om van cipőt, ruhát, tanszereket, iskolatáskát venni :D és nagyon nyomaszt. Edzést is sokszor feladom mert egyáltalán nem támogatnak és minden rossz körülöttem, mindig van valami ami miatt abba kell hagynom. Tesóm anyuci kedvence, new yorkerbe, h&m-be, tally weijlbe, mayo chixbe járnak vásárolni. Most lesz 8-as de anyuék elengedik ottaludni a barátnőjénél, elengedik ide-oda akár sokáig is. Én még most sem mehetek sehova max, ha 11re hazajövök, és mivel akkor indulnék itthon maradok. A vicces hogy anya még eg is jegyzi hogy szedjem már össze magam és menjek bulizni.. úgy csinál mintha akármikor is elengedtek volna D:

tavaly egyszer voltam discoban, de alig akartak elengedni, utána rá 2 hétre megint akartam menni mert összebarátkoztam pár emberrel, és nem engedtek el mert túl sűrűn járok. ÉLetemben 2* voltam discoban, ez normális?

Igazából elfogadható lenne ha én egy zárkózott félénk lány lennék, de nem! Egy éve járok táncolni, imádom a táncot sportot, olyan ember vagyok aki mindig bulizna, menne valahova, erre semmi lehetőségem nincs pénz nélkül, és nagyon elegem van! Anya be sem jön a szobámba sem tesóm mert azt mondják éreznek valami fura negatív kisugárzást, hát köszönöm én meg itt élem le az életem:D Hiába beszélek anyával és mondom el mi bánt azzal jön hogy ő sem kapott soha zsebpénzt gyerekkorába, és hogy neki sokkal rosszabb volt, mert telefonja sem volt, sem számítógépe. Néha komolyan olyan mintha féltékeny lenne rám.. csak tudnám mire mert semmim sincs+ nem veszi észre hogy eltellt azóta 30 év!

az hogy 18 éves koromban valakivel elköltözök albérletbe és suli mellett dolgozok kizárt, mert azt modnták hogy attól hogy 18 leszek nem jelent semmit, nem költözhetek el, majd ha már leszek kb 24 éves, de nyugodjak meg nem tartanak örökké itthon mert már ők is szeretnék ha elmennék itthonról, de azért még bírjak ki 6 évet! :D

sokszor elegem lett, és összepakoltam, hogy én most elmegyek, anya pánikrohamot kapott és ordítozott,apa elővette a komoly énjét és kiabált velem hogy egy idióta senkiházi stb... vagyok majd hozzámvágott egy poharat amitől ömlött a vér a kezemen.. így itthon maradtam:D

a másik még ami idegesít hogy folyton anya van a középpontban, mindig mindent hangosan mondd hogy mit csinál. Mintha magában beszélne, de akárhol vagyunk ezt csinálja, vagy a másiknak mondja.. Csak akkor érzi jól magát ha minden róla szól.

Most, mikor nyaraltunk el akartunk menni hugommal sétálni mert balaton parton voltunk, zene, fiatalok stb., volt vagy este 9, és persze hogy jöttek utánunk, hogy menjünk együtt sétálni:D Mindenhol tizenévesek buliztak, ittak, én meg sétálhattam volna anyámékkal..egész nyaralás alatt sírtam és megfogadtam hogy soha többet nem megyek velük sehova..

Nemsokára lesz anyának a szülinapja de szerintem nem veszek neki semmit mivel sosem adott pénzt, és az én szülinapomra egy hasgépet kaptam tőlük kérdezés nélkül, amit egyszer sem használtam mert nem ér semmit.. megkérdezhették volna mire van szükségem.. névnapomra meg már évek óta nem kapok semmit, szóval érje be egy köszöntéssel..

Ti mit gondoltok, mit csináljak? Akartam sulit váltani is, és felmenni pestre vagy valahova messze koleszba, de azt sem szeretnék. A tervem még az hogy nemsokára 18 leszek, és akkor váltok sulit, hiszen akkor már nem kell szülői beleegyezés, és majd 3 havonta hazajövök hétvégére vagy nemtudom.. Csak akkor is hogyan lesz pénzem? mert ha suli mellett dolgozok, tuti nem lenne időm tanulni..