Mit tehetnék? NAGYON elegem van belôle -. -

Akkor hasonló helyzetben vagyunk, és egy idősek is.

Azzal a különbséggel, hogy nincs apám, nincs anyumnak pasija, de az ordíbálás nekünk is ilyen szinten megy!

Én iskola phszhológushoz fordultam, de egy családsegítő központba is elmehetsz, ott is tudnak segíteni!

Ha pedig bánt téged (látható nyomai maradnka a verésnek) fellehet jelenteni!

Gondolom félsz tőle. Nem kéne. Mikor jó hangulatban van, akkor kéne vele beszélned, és megkérdezni, hogy mit tegyél, mit vár el tőled, hogy javítsatok a kapcsolatotokon, mert nem szeretnéd, ha ez így folytatódna. Kérd meg, hogy ne kiabáljon, mondja el szépen, hogy mit változtass annak érdekében, hogy rendesen bánjon veled. Először az okokat kéne megtalálni, hogy miért utál.

Én is szoktam sikítozni a 12 éves gyerekemmel, (nem ilyen csúnyán, mint veled az anyád) mert már elegem van belőle, hogy 100 ezerszer elpofáztam már neki, hogy el fogom venni a telefonját, ha még egyszer rajta kapom, hogy éjjel is netezik. Idegesít, hogy délben kel fel (éjjel nem aludt). Idegesít, hogy minden nap el kell újra ismételnem, hogy semmi mást nem kérek, csak legyen rend a szobájában. (Kipróbáltam, hogy 1 hétig nem szóltam, bokáig járt a szemétben, bűz volt és kosz, az asztalon 5 koszos pohár sorakozott.) Még arra sem képes, hogy a joghurtos dobozt kihozza a szemetesbe. Ha nem szedem össze, vagy nem sikítok, napokig ott hever a földön. A kisasszony meg átmegy a mamához, és van pofája panaszkodni, pityeregni, hogy "anya engem nem szeret!" De mikor új menő ruci, márkás cipő, új telefon, laptop kellett, akkor jó voltam.

Ilyen esetben mindenképp apuddal kéne megosztani a problémákat (csodálkozom, hogy ő még bírja vele, talán jobb lenne, ha elválnának és vele mehetnél/maradhatnál).

Sajnos vannak ilyen anyák, sőt még rosszabbak is. Olyat is ismerek, aki úgy néz ki, mintha valami magazinból lépett volna elő, a fia pedig éhezik, és rongyokban jár...