Miért ilyen? (többi lent)

Édesapám és édesanyám kb.6 hónapos koromban szétmentek/elválni csak 13 éves koromban váltak el...(anya talált valakit aki már kb.1,5 éves korom óta velünk él.Kamionozik és tényleg mindent megtesz értünk.Amióta az eszemet tudom apának hívom (nem szülői unszolásra..magamtól kezdtem el).Nagyon sokszor mondják amikor együtt megyünk valahová hogy 'mennyire látszik hogy szeretem apát' meg, hogy 'hasonlítok rá' ami persze képtelenség de jó hallani:)Van egy fia aki a szomszédunkban él. Apát is és a bátyámat is nagyon szeretem. )

Édesapám sosem törődött velem úgy, mint egy szülő..ha mentem hozzá annyiból állt a beszélgetés hogy köszöntünk megkérdezte hogy 'mizu?' és ennyi...igazán sosem volt rám kíváncsi és sosem kérdezett semmit. Egyik évzárómon sem volt ott és a jegyeimről sem tudott semmit hacsak én el nem mondtam neki..amire persze mindig annyi volt a válasz,hogy 'az jó' ... nagyon sokszor sírtam hogy itt hagyott és hogy nem érdeklem... Volt egy barátnője akivel nagyon jóban lettünk együtt voltak 2 évig majd szétmentek.. A barátnőjével utána is tartottuk a kapcsolatot ..és ő elmondta hogy aput mennyire bántja, hogy a nevelőapámat is apának hívom...Ezen teljes mértékben meglepődtem mert nekem még egy cseppnyi szeretetet sem mutatott soha...

Körülbelül egy éve van másik barátnője akinek van egy fia..Édesapám a nagymamámmal élt..majd elköltözött a barátnőjéhez egy faluval arrébb..sosem keresett..néha mikor ment a mamához és én is ott voltam megkérdezte hogy vagyok de semmi más...most mikor kiderült,hogy lesz náluk gyerek és elmondta akkor elsírtam magam(tavaly nyáron édesanyám elvetélt ami nagyon rosszul érintett) megölelt és azt mondta hogy minden rendben lesz..kikérte a véleményem,és először az életben azt mondta 'ne sírj kislányom én itt vagyok neked!'először éreztem azt,hogy talán mégis szeret valamilyen szinten. teljesen meglepődtem...viszont azóta sem változott a kapcsolatunk...mindig magamat hibáztattam amiért itt hagyott minket és még most is nagyon sokszor nem merek kötődni senkihez mert félek,hogy ő is itt hagy majd...(aztán mindig rájövök,hogy van nekem apukám aki mindennél jobban szeret...csak ő hetel:))

Lehet hogy tényleg én vagyok a rossz és azért nem foglalkozik velem? Vagy mi lehet a baj?