Ti elleneznétek, hogy elköltözzön a gyereketek a szerelméhez, aki több órányira lakik tőletek?

Igen ellenezném, már ne is haragudj, hiszen nem összeköltöztök hanem egy másik család nyakára mész lakni! Még ha belefizetsz is a rezsibe akkor sem nevezném összeköltözésnek.

Nézzetek ki egy albérletet, dolgozzatok, legyetek együtt! Ha annyira szeretitek egymást így is kell mennie. Ha nem megy, akkor meg korai, nincs miről beszélni.

21/L

Attól is függ, milyen a kapcsolatod a párod szüleivel. Én soha nem mennék a párom anyjának nyakára lakni, mert még ha milliókat is fizetnék be havonta, csak nyűg lennék neki és nagyon rühelljük egymást.

Viszont ha a párom nem lenne már felnőtt (:D), anyám felajánlotta, hogy örökbe fogadja, mert annyira szereti, saját gyerekének tekinti. Terveztük korábban, hogy költözzön ide, mert ő sem jött ki a saját anyjával, aztán végül úgy alakult, hogy kettesben megyünk külföldre egyetemre, szóval a téma tárgytalan.

Ha megfelelő kapcsolatod van a párod szüleivel, nem hiszem, hogy ez akadály lenne. Viszont ha közömbösek veled, vagy egy kicsit ellenszenvesek, nagyon megkeseríted a saját életed ezzel a költözéssel.

neked nem lenne kellemetlen idegenek nyakán élni? anyukád csak a kellemetlen szituációktól szeretne megóvni, és mivel nincs benned egy fikarcnyi belátás sem, így már a legvégső módszerrel, a zsarolással akar meggyőzni.

19 évesen még nem kell senkivel összeköltözködni.

Kérdező, nem, nem ellenezném, és végképp nem zsarolnám meg, ahogy általában senki mást sem. Nyilván lenne véleményem az adott, konkrét helyzetről, azt el is mondanám neki, de a döntés az övé.

(49/F)

Inkább a te korosztályodhoz állok közelebb, de szüleimmel már beszélgettem ilyesmiről, és egyet is értek velük.

Az ember akkor költözzön össze valakivel, ha komoly a dolog, és elég felnőttek mindketten ahhoz, hogy ezt maguk oldják meg. Vagyis nem úgy, hogy nem te keresed meg a rávalót, és nem úgy, hogy valamelyikük szüleihez betanyázni. Meg biztos nem akadályoznának a dologban, viszont anyagi támogatást sem adtak volna ilyesmihez. A nagy szerelem meg a boldogság pedig kitart évekig is, ha komoly a dolog. Na persze azért ott van az az élettapasztalat is egy szülőben, ami neked még nincs meg. Voltak olyan idősek, mint te, ráadásul egy olyan világban, amikor még felnőttebbek voltak, mint a mai fiatalok zöme, de 19 évesen a legtöbb kapcsolat a nagy szerelem ellenére sem működött örökké akkor sem. Lehet ettől is meg akarnak kímélni.

A másik fele a dolognak, hogy egy ideje nálunk lakik tesóm barátnője. Nem egy nagy élmény, az egész család utálja a helyzetet, és egyre több a feszültség. És több ismerősöm, barátom is lakott már anyóséknál, mondván, hogy jó fejek, mindig jól kijöttek. Hát lakva ismerszik meg az ember, már nem annyira volt álomszerű a viszony. Meg tetszik vagy sem, te ott csak egy idegen leszel, mindig neked kell alkalmazkodni, persze ne nyafogj, mert megkapod, hogy ők tesznek neked szívességet. Egy összeköltözéssel más életszokásokat kell felvenni, alkalmazkodni a másikhoz, ne terheljétek ezt az egész családra is, mert ők sem tudnak ugyanúgy élni, mint addig.

Én megvárnám az összeköltözéssel, hogy meg tudjátok keresni egy kis lakásra/albérletre valót, meg persze a járulékos költségeket is magatok álljátok, persze ha tudnak és akarnak, támogathatnak otthonról, de ha arra támaszkodtok, az nem felnőttség.