Jogos, hogy ezt már nem viselem el anyámtól?

Szóval alapjáraton jó a kapcsolatunk,de igazából mindketten elég nehéz természetűek vagyunk."Szeretek" okoskodni,kötözködni,nagyon lobbanékony vagyok,de ne egy hárpiának képzeljetek el (16 évesen.)Anyu dettó ilyen.Tehát jóban vagyunk,szeretem,de pillanatok alatt össze tudunk kapni.Utána hamar lenyugszunk,és akkor ennyi.Ma pl. azon vitáztunk,hogy levitte a kutyát,erre 1 óra 40 perc (!) múlva jön vissza,beszélgetett.Engem ez nem zavar,mert persze beszélgessen.Csakhogy állandóan panaszkodik,hogy ő milyen fáradt,mennyi mindent kell csinálnia stbstb. Holnap reggel elutazunk,és majd itt fogjuk apával hallani a véget nem érő monológját,amit amúgy mindig elmond.Ma megelégeltem,és amikor feljött,mondtam neki,hogy mégis mit csinált ezidáig,mikor egész álló nap azt fújta,hogy ő beteg volt a héten (1-szer hasmenése volt,kedden),milyen fáradt,és akkor most itt lenne a lehetőség,hogy megcsinálja a dolgokat (összepakolja a ruháit meg mit tudom én,hogy ne reggel kelljen) ehelyett reggel majd előadja a magánszámot,esküszöm profibban,mint egy színész.A vita végére már ott tartottunk,hogy hányszor mosom ki a ruháimat (nem szoktam ,ez tény),én meg visszavágtam,hogy mérhetetlen pofátlanságnak tartom,hogy megcsinálja,és utána a fejemhez vágja.Mert oké,akkor megcsinálom én,de ne éljen már vissza azzal,amit önként megcsinál.

Hozzátenném,hogy ne egy hálátlan lányt képzeljetek el,mert megmasszírozom,sétáltatom a kutyát,a tesóm babája körül is sokat segítek,ha mi vigyázunk a babára (elég sokszor van,hogy velünk van),akkor mindig megyek utána,cipelem,volt,hogy elutaztak a tesómék,és nem mentem iskolába,hogy anya ne legyen sokat egyedül.

És anyuról se egy "mosott rongy" jusson eszetekbe,mert ha van nő,akinek jó dolga van az anya.Kötetlenként dolgozik a saját családi vállalkozásban,szóval úgy általában tényleg jó sora van minden szempontból.

Mit gondoltok?Jogos a dühöm?