A ti anyátok is ilyen? Ő már sosem változik, de egyre nehezebb elviselnem, folyton megbánt, meg beleszól mindenbe.

Annyi a lényeg, hogy itthon lakom anyáméknál, aki így mindig mindenbe képes (és hajlandó) beleszólni.

2 hónapja járok valakivel, de nem érzem azt a szikrát... így elmondtam anyámnak, hogy mik a "terveim" a sráccal: szakítani akarok. Azért mondtam el, hogy elejét vegyem annak, ami a legutóbbi barátommal volt. Utólag mondtam el anyámnak, erre sírógörcsben tört ki, hogy őt ennyire sem méltatom, hogy csak így utólag közlöm. Nah, most hamarabb tudta, mint bárki más, de ez is baj.

Lehordott mindennek, hogy megérdemlem, hogy engem is csak kihasználjanak, meg hogy semmi érett gondolkodásra nem vagyok képes... hogy minek válogatok annyit, nem vagyok én olyan főnyeremény, hogy már a 2. normálisabb pasit dobom el magamtól... könyörgöm, 21 éves vagyok... nem iszom, nem dohányzom, nem drogozom, nem fekszem le minden szembejövővel (összesen 2 pasival feküdtem le életemben)... ráadásul tényleg nem akarok kiszúrni a sráccal, nagyon kedves meg aranyos, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.. szerintem. Erre anyám mégis képes úgy lehordani, hogy az életkedvem elmegy... hogy bezzeg itt maradok vénlányként a nyakán, meg mittudomén. Szerintetek mit tehetnék? Azon kívül, hogy nagyon gyorsan elhúzok itthonról, mert már elegem van...