Rossz anya vagyok, mert nem veszek lakást és kocsit a gyerekemnek?

Ha lenne rá pénzem, akkor én mevenném neki. Pl a férjem kapott autót, lakást, mégis csodálatos ember, szorgalmas, dolgozik, nem lett rosszabb ember attól, hogy úgymond a feneke alá tolták. Annyi, hogy nem kellett albérletre vagy hiteltörlesztésre költse a fizetését, helyette utazhatott, szórakozhatott, félretett.

Amíg nem költekezik felelőtlenül, nem kellene szántszándékkal nehezíteni a dolgát.

Nekünk se toltak semmit a seggem alá, mindenért meg kell küzdenünk, mert hitelem még mindig van. De ettől nem tartom rossz embernek a szüleimet. Ők segítettek, amíg tudtak, és még tudnának is, de már ne várom el. Az én életem, ha valamit akarok, nekem kell érte megküzdeni.

Szerintem pedig ha megengedheted magadnak (és ezen van a hangsúly), akkor igenis támogasd a lehetőségeidhez mérten a gyerekedet. Természetes, hogy ahogy telnek az évek, bizony többet akar, és ebbe a lakás és a kocsi is beletartozik, hiszen el akarja kezdeni a saját életét. Mi a fenének várna 27 éves koráig, hogy majd adj neki egy kis pénzt és kipótold, amikor megtehetnéd előbb is? Miért olyan hihetetlen, hogy előbb akar elkezdeni élni? Miért tagadnád meg tőle a segítséget, ha megteheted? Nekem nem egy ismerősöm van, akik 18-23 éves korukra, kaptak lakást a szüleiktől... De ettől nem lettek gyámoltalanabbak. A szüleik egyszerűen megengedhették maguknak, nekik meg valahogy el kellett indulniuk az életben. Fenntartják a lakást, fizetik a számlákat, vezetik a háztartást. Ezzel csak egy lehetőséget kaptak az önálló életre, az már rajtuk áll, hogy hogyan tudnak élni ezzel. Az én szüleim a tiédhez hasonló módon gondolkodnak. Mindig jól éltünk, mégis amikor huszonéves korom elején odajutottam, hogy szeretnéka párommal összeköltözni, semmi segítségre nem számíthattunk tőlük. Megtehették volna, hogy vesznek egy lakást, vagy akár adnak valamennyit (akármennyit, a végén már a gesztus is számított volna) de nem tették. A párom szülei segítettek a ház felújításában+ tőlük vittünka garázsból régi bútorokat, étkészleteket. Közösen összespóroltunk 3 milliót + még vettünk fel hitelt, így vettünk egy felújítandó kisházat. Ők csak a szájukat tudták húzni, hogy itt fogunk élni, nem hogy segítettek volna, hogy különbet vegyünk, holott hangsúlyozom, bőven megtehették volna!Még hozzáteszem sosem voltam link, mindig rendesen tanultam, spóroltam, egy dologban hibáztam úgymond, hogy az érettségi után olyan főiskolát végeztem, amivel csak közalkalmazottként tudok állást találni, így keveset keresek, keveset tudtam félre tenni. Ettől függetlenül mi büszkék vagyunk magunkra, hogy megcsináltuk, van hol laknunk, és éljük az életünket, de van bennem keserűség bőven. Ha megteheted, hogy támogasd a gyerekedet, akkor tedd azt!

Kérdező ha úgy érzed, hogy a gyereked nem érdemli meg, hogy lakást vegyél neki pedig van pénzed akkor ne vegyél. Egyébként meg önző vagy és túlságosan pénzközpontú, és azt szeretnéd, hogy azért amiért te gyerekkorodban szegény voltál akkor a gyerekednek se legyen jó. Gondolom a szüleidet sem segíted a leírásból tipikus sz*rágónak tűnsz.