Anyukák! Ti mikor hogyan beszéltetek a lányotokkal a nemiségről a menstruációról a nőiességről?

A te történeted sem szép.

De a lányoddal inkább természetesnek fogadtasd el.

Nem csinálj belőle nagy ügyet! Egy könyv és legyél mindig kéznél, ha kérdése van.

Érezze, hogy hozzád fordulhat!

"lehet hülye dolog de mit szóltok ahhoz h az első mensit megünneplem vele ?"

Ez így konkrétan egy káros tett lenne a társadalom számára... A lányod meg furának gondolna szerintem. Biztos vannak már infói máshonnan, és nem tőled fog elsőre felvilágosulni. Szóval ha megjön neki, akkor valószínűleg nem fogja azt hinni, mint a régi idők lánykái, hogy halálán vannak. És amikor te elmondod mi az, akkor sem kell ünnepléssel "vigasztalni". Kicsit hülyén fogalmaztam, de talán érted. Képzeld magad a helyébe!

A társadalmilag "károst" meg úgy értettem, hogy:

Tipikus, hogy ha egy csoportban vannak testileg fejlettebb, már menstruáló lányok és olyanok,akik még nem menstruálnak, akkor az első fecskék menőznek. Játsszák a nagylányt, mit nagylányt, a nőt, és cikizik a "kislányokat"... Na most ha ezeknek az anyjuk még olyakat mond, hogy mostantól nő vagy, meg még meg is ünneplik, és a többi, akkor még inkább elszáll a leányzó, és a hasonló társaival simán cikizi a nem menstruáló csoporttársait...

Ha ünnepled, akkor valami dicsőségnek fogja érezni, mintha 5-öst kapott volna fizikából. Ez pedig nem egy érdem, nem ő tett azért, hogy megjöjjön neki...

Inkább próbáld természetesen dolognak venni. És természetes módon elmagyarázni, hogy mi várható a testével kapcsolatban...

Amúgy ahogy már valaki írta, ne a "gyere üljünk le beszélgetni" módszerrel rohand le. Hanem ha van egy ilyen téma a tévében, rádióban, vagy közösen néztek egy honlapot, vagy belelapoz egy újságba... Na akkor kezdj el neki beszélni, meg őt is kérdezni, hogy tudja-e... Persze ne más emberek előtt, azért ketteseben legyetek... :)

Én a suliban barátnőktől, biosz órán és felvilágosításon hallottam először ilyenekről. Nekem anyukám nem is beszélt semmiről. Mikor megjött már tudtam mi az,( de reménykedtem, hogy nem az), egész nap sírtam. Meg voltam ijedve, mondjuk nem tudom mitől. Sírtam, anyukám meg nem is mondott semmit csak a kezembe nyomott egy betétet. Ennyivel el volt intézve. Én addigra már hallottam pár dolgot, de nem tudtam, hogy működik. Meddig tart, mikor jön meg stb. Mindenképpen beszélj vele, hogy ne érje váratlanul. Mi a suliban kaptunk ilyen kis könyvet. Vehetsz neki valami ilyesmit, hogy ha van valami amire kíváncsi megnézheti ha nem meri vagy nem tudja megkérdezni. Szerintem viszont nem kell megünnepelni. Vehetsz neki egy csokit vagy elviheted fagyizni, hogy jobb kedve legyen. Szerintem azért kicsit ciki lenne neki. Meg ne verd nagy dobra a családban. Viszont bbeszélgess vele, nekem is könnyebb lett volna, ha anyukám elmondja a dolgokat. Semmi ilyesmiről nem tudok vele beszélni.

14/L

Velem anyám soha sem beszélt erről, és amikor megjött nem is mertem elmondani, évekig nem mondtam el. Egy idő után kérdezte, hogy megjött-e már? Én meg úgy tettem, mint aki nem tudja miről beszél, és elküldtem, hogy hagyjon már békén. Szóval én titokban megoldottam magamnak. Sosem beszélgetett velem, hát nem mentem oda magamtól...

Tehát javaslom beszélj a lányoddal, mert ha ő is olyan, mint én, akkor könnyen késő lehet, ha azt várod, ő kezdeményezzen....!

De a megünneplést rettentő butaságnak tartom.

Emlékeimben az él, hogy nagyon irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akik mesélték, hogy az anyjuk beszélgetett velük erről. Náluk megvolt az az igazi anya-lánya beszélgetős viszony, ami nálunk soha.

Ha nálatok is megvan, akkor nem lesz problémád, ha nincs, akkor hajrá, még belevághatsz!

Hát ezt a megünneplést én sem tartom jó ötletnek.

Inkább hozd fel neki a mensi témát tegyél a sulitáskába neki egy betétet, mond el, hogy ne ijedjen meg ezen mindenki átesik. Készítsd fel de ne vidd túlzásba a témát úgy is érzed, hogy mennyire vevő a témára.

Szerintem a szex téma még kicsit korai 10 évesen.

Én még csak 18 éves vagyok, de én is leírom, hogy nálunk ez hogyan is történt.

Nos, szexről mióta eszemet tudom mindig hallottam itthon, hogy anya beszélget nővéremmel stb. Bár nem fogtam még fel, hogy mi is az. Egyszer rákérdeztem, anya nagyon kiábrándítóan magyarázta el(apád a farkát belém teszi) és ez nem volt túl bizalomgerjesztő nekem anno :D

Utána én ezt hagytam is. Gondoltam, ha akarok valamit majd úgyis valahogy rájövök. Anya soha nem hozta fel többé a szexet.

Menstruációról ő nekem egy szót sem beszélt. em is tudom, talán magazinokból( IM, BravoGirl) jöttem rá, hogy az mi is. 12 évesen jött meg először, nem pánikoltam, szóltam anyának, adott betétet és mondta, hogy jegyezzem meg mikor jött meg és hogy legközelebb mikor fog. Ennyi volt.

15 évesen veszítettem el a szüzességem( tudom, korán, de még mindig együtt vagyok a sráccal, szóval tényleg szerelemből volt) Anya 16 éves koromba jött rá, de akkor sem mondott semmit a fogamzásgátlásról. 4 hónapja kértem időpontot a nődokihoz, mondtam anyának hogy gyógyszert akarok szedni. Arra se mondott igazából semmit.

Szóval nálunk elmaradt jóformán minden ilyesfajta felfilágosítás, de nem volt rám túlzottan negatív hatással.

Minden esetre én igényeltem volna, hogy meséljen anya arról, hogy neki milyen volt amikor először megjött, mikor először szexelt és ilyesmi. Valami tapasztalatot adhatott volna át egy kicsikét, hogy ne mindenre egyedül kelljen rájönnöm. :)

Csak egy javaslat a részemről, ha már lassan aktuálissá válik. Vegyél beki egy doboz betétet, és add oda, hogy egy párat tegyen be a táskájába, a többit meg a fürdőbe. Ha akarja, akkor egy polcot a szekrényben átpakolunk, ahol csak az ő lányos dolgai lesznek, de ha gondolja, ott lehetnek az enyémek között. Az egésszel kapcsolatban csak annyit kérsz tőle, hogy feltétlen szóljon, hogy a dátumot felírhasd. És ráterelheted a szót a higiéniára, stb., stb. Ha te partnerként kezeled, és válaszolsz a ki nem mondott kérdésekre, akkor a kezdeti zavarát hamar le fogja vetni, és ő is kérdezni fog.

Az ünneplés annyiból lehet gázos, hogy ebben a korban még szemérmesek a kislányok, főleg felnőttek előtt. Légy tapintatos vele.

Anyám a konkrét felvilágosítást valamikor 22-23 éves korom körül gondolta megejteni az "üljünk le és beszéljünk róla" módszerrel, mire én már röhögtem, hogy "kérdezz bátran, anya".

Nálam ott rontotta el, hogy pl az ovis "szerelmeken" gúnyolódott. Nem annak szánta, inkább zavarban volt, de már 3-4 évesen belém ivódott, hogy kellemetlen helyzetbe hoz, ezért az ilyen témákat kerültem.

Viszont rengeteg tudományos gyerekkönyvem volt egész pici koromtól (ez volt az egyetlen dolog, amivel "elkényeztettek", komplett könyvtár volt otthon, könyvre bármikor bármennyi pénzt adtak). Volt anatómiai rész benne, ahol a maga egészében lerajzolták biológiai szempontból (függőlegesen félbevágott pár medencéje aktus közben). A menstruációt is tudományosan megközelítve (vándorló pete, stb lerajzolva) mutatták be.

Kb 6 éves koromra mindent tudtam, de kb. pont ugyanazon a polcon volt fejben, mint mondjuk az emésztés működése.

12 évesen jött meg, épp egy parkban ültünk az osztállyal év vége felé. Tudtam, hogy mi az, inkább az volt a pánik oka, hogy vazze, ez még mindig folyik és észrevétlenül haza kellene jutnom, mert ciki lesz vérfolttal a seggemen. Szóltam az osztályfőnöknek, ő kerített valahonnan betétet. Hazamentem, bejelentettem - kihangsúlyozva, hogy nehogy ügyet csináljanak belőle, mert rém kellemetlen lenne.

Nem sokkal később tampont is vettem, mert utáltam a betétet, főleg nyáron. Azzal elbénáztam kb egy dobozt, hiába volt lerajzolva, valahogy nem sikerült eltalálni a szöget. Anyám beszólt a fürdőbe, hogy bejöjjön-e segíteni.

NE!!! Isten ments, még az hiányozna, hogy anyám nyúlkáljon ott. Végül megoldottam, csak szerencsétlenkedtem egy fél órát vele.

Mindegy egyebet is elég természetesen kezeltek. Amikor mondtam, hogy szeretnék melltartót, nem volt rácsodálkozás, hogy "jééé, van melled??", illetve anyámnak is leeshetett, hogy mit szúrt el korábban. Mondta, hogy oké, hétvégén megyünk, válasszak. Nem volt tanácsadás, semmi, csendben állt mellettem, kifizette, hazamentünk.

Apámnak volt néha gond, ha neki kellett tampont vennie, hogy de hát miért ő. No meg soha nem olyat hozott, amit kellett, lövése nem volt melyik milyen. A végén fotóval járt bevásárolni, vagy üres dobozzal.

A fogamzásgátló volt még hülyén fogadva apám részéről. Ő nem veszi meg a helyi gyógyszertárban, mert mit szólnak, inkább a 20 km-re levő nagyvárosban vette meg. Mondjuk a gyógyszertár tulaja a szomszédunk volt, gondolom el akarta kerülni a kellemetlen kérdéseket.

Szintén apám "WTF" kategóriás bejelentése volt 13 (!!) éves koromban, hogy ha úgy alakul és hazahoznék valakit, akkor nyugodtan, ők nem akarnak korlátozni. Én meg néztem okosan, hogy még nem is csókolóztam, ez miért épp ennyi idős koromban merül fel?

Utólag gondolom elébe akart menni a "nehgoy egy bokorban" problémának és biztos ami biztos alapon időben szólt :)