Ti megtudnàtok bocsàtani?

Valòban èn vagyok a gonosz gyermek amièrt màr èvek òta nem àllok szòba az apàmmal, kerulom, szàmomra olyn mintha meghalt volna.

Tonkretette a gyermekkorom, megalàzott, lelkileg kicsinàlt.Nagyon sokat bàntott.Persze o mai napig àllìtja hogy ez nem igaz.Ahogy betoltottem a 18-at elmenekultem otthonròl.Ugyanìgy tonkretette lelkileg a tobbi testvèremet, mai napig pszichològushoz jàrnak.Az èdesanyàmat tobbszor bàntalmazta, màra màr ok is elvàltak.

Ha szòba kerul nekem mèg mindig osszeràndul a gyomrom, nèha rèmàlmaim vannak vele kapcsolatban, pedig màr 30 èves vagyok.Egy pàrszor megpròbàltam magamra eroszakolni hogy megbocsàtok, de mindig csalòdnom kellett, mert a mai napig èn vagyok a rossz, csak neki van igaza, nagyon ugyesen tud buntudatot kelteni bàrkiben, szòval semmi sem vàltozott.Egy olyan mondata utàn hogy sajnàlja hogy mi megszulettunk (pedig nem voltunk, vagyunk rossz gyerekek, mindig segìtettunk ès megàlljuk a helyunket az èletben) èn elvàgtam vele minden szàlat.A csalàdban viszont sokan nem èrtenek meg, igaz nem tudjàk hogy milyen is valòjàban, olyan mintha 2 ènje lenne, egy aki otthon szadizza a csalàdot a màsik meg kedves jò humorù ember.