Ti megtudnàtok bocsàtani?
Valòban èn vagyok a gonosz gyermek amièrt màr èvek òta nem àllok szòba az apàmmal, kerulom, szàmomra olyn mintha meghalt volna.
Tonkretette a gyermekkorom, megalàzott, lelkileg kicsinàlt.Nagyon sokat bàntott.Persze o mai napig àllìtja hogy ez nem igaz.Ahogy betoltottem a 18-at elmenekultem otthonròl.Ugyanìgy tonkretette lelkileg a tobbi testvèremet, mai napig pszichològushoz jàrnak.Az èdesanyàmat tobbszor bàntalmazta, màra màr ok is elvàltak.
Ha szòba kerul nekem mèg mindig osszeràndul a gyomrom, nèha rèmàlmaim vannak vele kapcsolatban, pedig màr 30 èves vagyok.Egy pàrszor megpròbàltam magamra eroszakolni hogy megbocsàtok, de mindig csalòdnom kellett, mert a mai napig èn vagyok a rossz, csak neki van igaza, nagyon ugyesen tud buntudatot kelteni bàrkiben, szòval semmi sem vàltozott.Egy olyan mondata utàn hogy sajnàlja hogy mi megszulettunk (pedig nem voltunk, vagyunk rossz gyerekek, mindig segìtettunk ès megàlljuk a helyunket az èletben) èn elvàgtam vele minden szàlat.A csalàdban viszont sokan nem èrtenek meg, igaz nem tudjàk hogy milyen is valòjàban, olyan mintha 2 ènje lenne, egy aki otthon szadizza a csalàdot a màsik meg kedves jò humorù ember.
Igen, mert apukádnak kéne pszichiáterhez járnia. Beteg mentálisan.
De jelenleg Ti jártok pszichomókushoz. Az egész arról szól, hogy ő beteg, problémája van és ezt világ életében áttolta rátok, bűntudatot keltett és elhiszitek, hogy nektek van szükségetek segítségre.
Zárd le, mondd, hogy mostantól nem lapátolhatja rád a sz@rt, és vödörrel sem hordhatja oda, fulladjon ő bele ha akar. Már ha érted...nem tudom jobban megfogalmazni. Ha megérted, hogy ő beteg, nem Te, akkor majd rájössz, hogy a harag nem vezet semmire, az csak téged tesz tönkre. Ezt nem úgy értem, hogy mostantól minden hétvégén menjél, hanem úgy, hogy belül felesleges marcangolnod magad negatív érzelmekkel, mert az csak neked árt, ő nem fog megváltozni, ha nem akar. Felnőttél, éld az életed. A múlton már nem fogsz változtatni.
Ezt a könyvet ajánlom mindenkinek. Azoknak is, akik azért éreznek bűntudatot, mert tulajdonképpen anyjuk, apjuk "normális", és mégsem érzik őket jó szülőnek, pedig "mindent megkaptam tőlük", "törődtek velem", "jó emberek". Mindenki a saját szülei példáját hozza magával, tehát a szülő az ő szülőjét, és így tovább. Az embernek igen erősen kell küzdenie, hogy ne kövesse el a saját szülei hibáit, és egyedül ez nagyon nehéz. Talán ez a könyv segítség lehet benne - ha már egy embernek segít, az is nagyon jó.
Koszonom a vàlaszokat, jòt tett hogy kiìrhattam magambòl. Igazàbòl èn màr lezàrtam ezt a fejezetet, nagyon ritkàn mèg elojon, mint most pèldàul a vàlàsnàl, anyukàmmal nagyon sokat beszèlgettunk hogy mi mièrt tortènt, vagy hogy hamarosan megyek haza ès a kedves rokonok mondogatjàk hogy hàt igazàn meglàtogathatnàm ès megmutathatnàm az unokàkat.
Szerencsère van egy csodàlatos fèrjem akinek ezeket elmondhattam ès szèpen lassan feldolgoztam.
Màr nincs harag, mert arra èn s règ ràjottem hogy a gond nem velunk van hanem vele, viszont kerulom mint a tuzet, ez valami onvèdelem fèlesèg lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!