Ha megtehetnéd segítenéd a gyerekedet?

Bizonyos határig (én voltam az egyik, aki ezt írta) = ha nem dolgozik, mert lusta, akkor nem fogom helyette kifizetni a tartozásait. Vagy ha elb*ssza a lakását, kocsiját, amit tőlem kap, akkor nem kapna egy másikat. Becsüljön már meg annyira, mint szülőt, hogy nem néz fejőstehénnek.

De ha megtehetném, vennék neki lakást, kocsit, fizetném a tanulmányait, támogatnám a vállalkozását.

Kedves 14:10-es!

Én vagyok, aki azt írta, hogy nem adna meg ész nélkül a gyerekének, és elárulom neked: engem sem segítettek semmivel, söt volt, amikor ottho élve mâr csak azt ehettem,ami én vettem a diákmunkás pènzemböl. Szóval tudom, milyen érzès és én is gyakran irigykedtem mâsokra, DE azt is làtom, milyen emberek lettek azok, akik mindent megkaptak a semmiért cserébe - na az enyém ne legyen olyan. Mert a nveléshez tartozik az is, hogy nem mindent a feneke alá rakunk, hiszen mi ástól tanulna meg èrtèkelni valamit?

Szóval, szerintem nulla segítség ès a minden segítség is két szélsöséges, helytelen véglet. Nyilván nem azt akarom, hogy vègiggürizze az életét egy panelèrt, ès mint mondtam, ha letesz valamit az asztalra, akkot támogatom, de kell egy egészséges határ. Mert hiába szeretem, az ö élete, és azt akarom, hogy èrtékes ember legyen belöle. Ès szerintem nem értékes az, akinek semmiért nem kell küzdenie az életben, arról nwm beszélve, hogy az ilyen ismeröseim az elsö komoly problémánál összeomlanak ès rohannak vissza anyucihoz.