Elég ha a párod szereti a gyerekedet, nem pedig sajátjaként szereti?

pont elég ha szereti. Ennél többet nem lehet, nem is szabad kívánni.

Azt várnám el, hogy kölcsönösen tiszteljék egymást. A szeretet plusz dolog. Elvárni nem lehet. Azt pedig pláne nem, hogy a sajátjaként szeresse.

Szerintem inkább szerencsés az az ember,akinek az új barátja szeretne közös pogramokat a barátnője gyerekével.Nem minden pasas viseli jól ha a szerelmének a gyermeke miatt örökké az ex is jelen van a kapcsolatban.Az én párom haverja kifejezetten megkérte annak idején a volt barátnőjét,hogy akkor találkozzanak amikor a gyerek az apjánál van.Nem is maradtak sokáig együtt.A nyaralásokat is külön töltötték,mert a srác nem akart együtt lenni a nője kislányával.Szerinte borzalmas neveletlen volt az a kislány és mivel ő nem az apja,nincs joga beleszólni a nevelésbe.Az jó dolog,hogy a te párod elfogadja a te gyermekedet,de ne is akard ,hogy sajátjaként szeresse.A gyereked sem szereti gondolom apjaként őt.És ez így van rendjén.Örüljetek egymásnak,és ha lesz közös gyermeketek,akkor sem lesz gond szerintem.A párodnak biztos szívéhez közelebb áll majd a saját gyermeke,de a lényeg ,hogy nem szabad éreztetnie a fogadott gyermekével ezt.De ezt megbeszélitek majd együtt úgy is.Ő egy intelligens ember lehet,és nem hinném,hogy meg akarná bántani a kicsikédet.:)

Nekem ez elég lenne, de szerintem közös gyereket ne vállalj be, mert akkor kiütközhetnek a különbségek, amit a gyerek fog megsínyleni.

A közös gyereket sem fogja jobban csak máshogy szeretni. Senki sem szereti ugyan úgy minden gyerekét.

Teljesen elég ha szeretet van, sőt tökéletes. Sajnos sok helyen nincs is ez meg, még sokszor az elfogadás sem. Nálam ezek lennének kizáró okok. Tökéletesen elég, hogy a férjem szereti a fiam és viszont. Ahogy én is az ő fiát. Nagyon jó fej kissrác, imádom. Jobban mint bármilyen más gyereket. A fiam leszámítva. Még nincs közös gyerekünk, lehet nem is lesz, de nem emiatt nem vállalunk ha nem. Együtt lakunk mint a négyen, mivel a férjem első felesége meghalt, illetve az én fiam is nálunk van legtöbbet. Ez még speciálisabbá teszi a helyzetet. Nekem sokkal bensőségesebb a viszonyom az ő fiával, mivel az én fiamnak ott az apja, akit imád és viszont. Míg ebben az esetben pótló is vagyok. Nem teszünk közöttük különbséget, ugyanúgy megkapnak mindent, ugyanolyan szigorúak vagyunk stb. De a szeretet nem lehet kierőszakolni. Tényleg imádom, de egyszerűen képtelen vagyok ugyanúgy, mint a fiamat. Emiatt nincs lelkiismeret furdalásom, mert egyébként tényleg mindent megteszek érte, és nincs különbség téve, ugyanúgy megkapja az esti puszit, tanulok vele.. de a szeretet akkor sem ugyanaz.