Szülők ti engeditek a gyerekeiteknek hogy káromkodjanak?

Szerintem az a kor azért már nem olyan kicsike.

A közeli általánosban 12- 13 évesek a suli mellett cigiznek.

7dikben osztálykiránduláson, pedig az osztályom felének nem Kubu volt az üvegében.

Pedig 6osztályos gimiben járunk, szóval nem egy olyan rossz suli.

Csak ennyit üzenek az ismerős családnak. ;)

Nézd Kérdező, én ugyanazt várom el mástól is, amit önmagamtól is, szóval, hogy a káromkodás ne legyen nemzeti sport és kötőszó a számára, de azért ha az ujjára csap a kalapáccsal mondjuk, akkor felesleges mesterkéltnek lenni...

(egyszer sétálgatás közben hallottam, hogy egy kerítés mögül éktelen káromkodás hallatszik, amin némileg meglepődtem, mert hát az a paplak kerítése volt... be is léptem a kapun, hogy megnézzem, mi történt, szegény plébános úr - magam ateista vagyok, de kedveltem az öreget - le akarta szedni a cseresznyéjét, és eltört alatta a létra foka, zuhant vagy egy métert... baja az nem lett szerencsére, valami friss ásásba pottyant:)) de igen feldúlt volt, mert még hosszú percekig mondta a magáét.

Szerintem egy 12-13 éves gyerek ne káromkodjon, még igenis nagyon kicsi ehhez....mi lesz később? Nekem van egy 21 éves és egy 18 éves fiam. Mindig rájuk szóltam ha káromkodtak, de ennyi elég volt, ezért nem ütöttem meg őket. Azonban ha ez nem lett volna elég és mocskos lett volna a szájuk, néha eljárt volna a kezem, mert nem bunkókat akarok nevelni, de nem volt rá szükség. Néha most is káromkodnak, de nem viszik túlzásba, ne legyünk álszentek, nekem is kiszalad, csak ne ez legyen feltűnő, illetve más egy felnőtt szájából és más egy gyerek szájából.

41/N

Nekem a szüleim, nagyszüleim, meg úgy a családban mindenki mindig is káromkodott, nem zavartatták magukat, hogy gyerekek is jelen vannak. :D

Épp valamelyik nap kérdeztem anyum, hogy ők valaha próbáltak egyáltalán kevesebbet káromkodni, mikor én kicsi voltam; azt mondta, hogy nem.

Anyum nagyon-nagyon cifrán szokott, amikor valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, vagy a konyhában nem állnak szép sorban az edények a szekrényben. Mamám viszont nagyon viccesen káromkodik! :D De amikor anyum rázendít, én akkor is csak nevetni szoktam rajta, szóval a mi családunkban a káromkodás inkább humorforrás.

Végül is emiatt, hogy a szüleim nem azt sulykolták belém, hogy a káromkodás rossz, jelenleg nem értem, nem tudom felfogni, hogy egyes emberek miért ítélik el ennyire a káromkodást, hiszen ezek puszta szavak, amiket kimondva az ég világon senkinek sem lesz sem rosszabb sem jobb. (Most a mások szidalmazását kivéve.) Csak azért rossz a káromkodás, mert ez sok embert taszít. Azt nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy jaj, de csúnyán beszélek. De miért csúnya? Hát mert csúnya, ezt nem szabad. Miért nem szabad? Mert csúnya. Se füle, se farka az egésznek.

De azt például megértem, ha valaki hívő, és sérti az Istennel kapcsolatos káromkodás (holott én ateista vagyok)

De mindezek ellenére én nem akarok leszokni a káromkodásról, mert jól esik, és rengetegszer nevetés forrása. Annyi, hogy tudni kell, hogy kikkel és milyen körökben használható.

Utolsó, teljesen egytértek! :D

Miért baj a káromkodás?

Mert relatíve csúnya? néző pont kérdése az egész.

Mivel a káromkodásokat, lényegében szakszavakkal is ki lehet fejezni.

Szóval ha most a jelentést nézzük, miért is csúnya? :P

Kétdező: mit jelöl az "x", miről beszèlt a 12éves leányzó, ami olyan zavarba ejtő volt?