Neheztelek anyukámra emiatt bűntudatom van, hogy kezeljem ezt?

Aránylag jó a kapcsolatunk, nagyon szeretjük egymást, de van olyan amiről nem tudok vele beszélni. Sokáig főleg tiniként amikor valami miatt szorongtam és nem mertem szóbahozni neki, pedig jó lett volna a véleménye, azt gondoltam bennem van a hiba amiért nem merem. De most, hogy én is már valamennyire felnőttem úgy érzem valahogy neki is másként kellett volna csinálni a dolgokat. Nem mondom, hogy hibás, vagy hogy csak ő az, de ha a gyerek nem mer a szülőjéhez fordulni a bajával, a kérdéseivel az valahol a szülő "hibája" is nem? Nem világosított fel, nem beszélt nekem menstruációról csak mikor már megjött, sem folyásról, intim higiéniáról, tampon használatról. Évekig azt hittem normális hogy bővebb folyásom van, kiderült bakteriális hüvelyfertőzésem van amit valószínűleg egy egyszerű 3 napos kúrával ki lehet kezelni, de én évekig szenvedtem tőle és azt hittem természetes dolog, ez van, beletörődtem. A dokitól hazaérve (ahova egyébként nem is ezért mentem) kérdezte anyu hogy mit írt fel és miért, mondtam neki, erre azt mondta h ő mondta hogy nem normális állandóan tisztasági betétet használni. De nem mondta...Úgy érzem egy picit az ő hibája is az hogy eddig szenvedtem ezzel a dologgal és nem is tudtam, hogy kezelhető. Ugyanakkor nem tudom, bűntudatom van amiért neheztelek rá, mert én is mondhattam volna, de nem mertem. Szerintetek?