Elvált szülők gyereke mit tennél, ha egyik szülőd nem foglalkozna veled?

Igen jogod van számonkérni tőle elvégre a gyereke vagy. Ha bármi bánt mondd el ha kérdésed van kéredezz, különben felemészted magad.

Számonkérheted, de erőltetni nem lehet. Ha magától ennyi nincs benne akkor jobban jársz ha te sem foglalkozol vele. Tudom elég nehéz...

Én 16/L vagyok, úgy 4 éve egyátalán nem foglalkozik velem az apám. Talán annak hatása hogy 5 éve elváltak anyuék.. DE ez nem adna rá okot hogy az egyszem lányával ne foglalkozzon. Eleinte jó volt a apcsolatunk( ahogy irtam kb 1 év) sokat találkoztunk, de igéyneltem is mert kiskorom óta nagyon apás lány voltam. Aztán egyzercsak bekkattant, a kocsinkat megbütykölte, nem foglalkozott velem, anyukámat majdnem megfolytotta, stb. Nagyon megromlott a vizonyunk.. Hogx mit csináltam? Depressziós lettem. És természetesen próbáltam mindenhogy kapcsolatot teremteni apukámmal, elérni hogy ne hanygaoljon, tudatni vele hogy hiányzik.. fészen,telefonon. Aztán máfélévi próbálkozás után abba hagytam. Aztán rá fél évre magától jött az életembe, fél évig foglalkozott velem,( addig a gyerektartát se fiztette) redezte a tartozát gyerektartás téren, de ez az egész csak fél évig tartott.. most kb 5 hónapja megint nem foglalkozik velem, és én hülyén nem tudok rá haragudni, annyira hiányzik.. még 2 héttel ezelőtt is irtam neki, hogy köszönöm hogy cserdben hagy.. de nem reagál. Úgy érzem megint erőt kell vennem magam és egyszerüen nem meghajolni. Itt van velem az anyukám, ő mindenben segit! :) Mostohaapámmal nem felhőtlen a kapcsolatom, de ő legalább foglalkozik velem valamilye szinten, bár nem úgy tekint rám mintha a sajátja lennék, és én se fogok oha úgy ránézni mintha az apám lenne. Ilyen az élet, majd lesz olyan hogy megkeres, én többi szóba nem állok vele.. pedig én vagyok az egyetlen gyereke. É a kérdésedre válaszolva, jogos, hogy számon kéred, jogos, hogy haragszol. Ő az apukád, szereted, sokat jelent neked és fájhat is. JOGOS! De hagyd rá, előbb utóbb magától rájön a dolgokra.

Durván eltaszított magától apám, mégis mit tehetnék? Továbbléptem, és igyekeztem úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Aztán később sokat meséltem erről páromnak, kibeszéltem magamból, szidtam egy "kicsit". Mára nem érdekel.

Hiába kérnéd számon, ha ilyen érdektelen irántad, akkor fogadd el ezt, sajnos nagyon sok gyeremeknek át kell ezt élnie, ne foglalkozz vele.

17/f vagyok es tobb mint 3 eve nem torodik velem sem.4-5 eves voltam amikor elvaltak es utanna neha-neha elvitt karacsonykor, husvetkor szoval egy evben parszor, de akkor sem eroltette meg magat es meg mindig rossz erzes, hogy van egy fia akit nem latogat es nincs mellette pedig jol esne ha megkeresne parszor.nem foglalkozom vele mert nem tudok mit tenni de neha azert bennem van a hianyerzet..es tennek valamit de nem tudom mit..nem ertettem meg sohasem hogy miert van ez igy.