29éves nő vagyok és az anyukám elő akarja írni, hogy kit szerethetek. Ti ezt engednétek neki? Kikérhetném a véleményeteket?
Szerelmes lettem a férfibe, akivel nagyon egy hullámhosszon vagyunk lelkileg is. Igen rendes, megbízható, kedves és nem utolsó sorban megfelelő egzisztenciával is rendelkezik.
Anyukámnak az a baja, hogy nem a mi városunkban lakik, hanem Budapesten.
Őszerinte "ott eleve nem élnek rendes emberek"...
Anyukám valószínűleg úgy számított, hogy helybeli lesz a férjem és így naponta meglátogathat majd minket, hogy teljesen belefolyjon a mindennapjainkba, meg persze a leendő unokák nevelésébe.
Most minden erővel el akar tiltani a kedvesemtől.
(Már öngyilkossággal fenyegetődzik, hogy bevesz gyógyszereket.)
Ti mit szólnátok, ha az anyukátok, vagy az anyósotok szeretne ennyire beleszólni az életetekbe?
(Légy szíves csak normálisan válaszoljatok, hogy majd meg tudjam mutatni neki a válaszaitokat, mert "őszerinte én nem vagyok normális", hogy másik városból választottam párt magamnak.
Előre is köszönöm a normális válaszokat.
válasza:Kedves Kérdező,
én is 29 vagyok, és 3 éve mindent hátrahagyva felköltöztem Debrecenből Budapestre a páromhoz, akivel azóta is boldogan élünk. Azóta jó engzisztenciám van nekem is. Amíg meg kialakult, addig a párom és a családja segítettek. És Budapesten is sok kedves ember van. :)
Nekem szerencsére nem ilyen az anyám, mint neked, de anyám 2. anyósa (aki nekem nem volt vér szerinti nagyanyám, és ezt szerette is hangoztatni) ilyen volt... Jól szét is marta anyukám 2. házasságát ezzel az örökös hisztivel és érzelmi zsarolással... De mások életét is tönkretette: a lányát erőszakkal (durva veréssel) hozzákényszerítette ahhoz, akit a lány nem szeretett, csak gazdag volt, a lány végül elmenekült Franciaországba, de ott is "pórázon van", mert hetente fel kell hívnia anyukát, hogy aztán mindig összevesszenek, de "nem baj, mert a család a legfontosabb..."
Kedves Kérdező, sajnos vannak ilyen romboló emberek, akik hiába esetleg anyukák, de rombolnak, és önzők, és nem szabad rájuk hallgatni... a zsarolásukra sem, mert akkor soha de soha nem leszel boldog... akármilyen nehéz, az ilyenektől el kell szakadni.
Elhiszem, hogy nehéz, de én már szakítottam meg kapcsolatot romboló családtaggal (csak én az apámmal, miután alkoholista lett), szóval tudom, hogy nem könnyű.
Azért szurkolok, hogy sikerüljön, és egyetértek azokkal, akik javasolják az elköltözést akkor is, ha a leendő pároddal mégsem alakulnának tökéletesen a dolgok. De ebből a közegből ki kell kerülni, ha rendbe akarsz jönni magaddal.
válasza: válasza:Beszedett egy csomó nyugtatót. Mégis mennyi volt otthon ?
És hajnalban gondolom Ő szólt neked, hogy rosszul van. A barátnőivel meg mész majd látogatni.
Előttem már javasolták a pszichiátriát. Oda vetesd csak fel.
Mire kijön össze is tudsz pakolni, hátra se nézz.
Ha nem teszed meg soha nem nősz fel. Maradsz vénlány, vagy hozzámész egy helyi "tahóhoz" aki anyukának is tetszik, és el is viseli.
De fő hogy anyádnak jó legyen.
Sziasztok!
Most jövök a kórházból. Valóban -ahogyan már írtátok-, egy marék Xanaxot vett be.
Kimosták belőle.
Mondta az orvos, hogy majd beszélni fog anyuval egy pszichológus.
Gondoltam, hogy beszélek vele én is.
Hát kiderült, hogy az anya barátnői már megelőztek, és a pszichológusnő (aki egy 40-50 év körüli fapi na) szintén nekem támadt, hogy "ne bosszantsam anyámat egy pesti udvarlóval".
Most gondoljátok el, ha egy diplomás kórházi pszichológusnak is ilyen beszűkült a felfogása, akkor mennyire magamra vagyok utalva ebben a helyzetben.
Most már ezzel is tudnak majd támadni a többiek, hogy "már a pszichológus szerint is velem van a baj".
Csak apukám van mellettem, de őt is mindennek lehordták, hogy a pártomat fogja.
(Ráadásul apukámnak kimondottan szimpatikus a barátom.)
Tudom, hogy eddig az volt a baj velem, hogy olyan "jó-lányféle" voltam, aki mindenkinek próbált megfelelni a környezetében. Most ez üt vissza, hogy ki merek állni a szerelmemért. Nem voltak hozzászokva, hogy önálló gondolataim és önálló cselekedeteim legyenek.
Ha eddig leültettek a sarokba, hát ott maradtam.
Nagyon szeretem a szüleimet, de nagyon szeretem a barátomat is.
Anyu meg azt akarja, hogy válasszak közte és a szerelmem között.
Hát, hogyan?
Vagy szakadjak ketté??!
Nem érti meg anyu, hogy őt attól még ugyan annyira szeretem,
csak a barátomat szerelemmel szeretem.
Előtte több évig éltem együtt egy helyi férfivel, akivel annak idején összehoztak az anyu barátnői, de pár éve különváltam tőle, mert kibírhatatlanná kezdett válni a viselkedése. Ráadásul, sosem voltam belé szerelmes. A szexet sem ismertem meg mellette, és csak könyvekből hallottam az orgazmusról is. Ugyanis ő néhány perc alatt letudta a dolgot, és utána rendkívül önelégülten, ment a haverjaihoz.
Már három éve különváltan éltünk, amikor egy véletlen folytán, megismerkedtem az új barátommal.
Ő egy nagyon rendes ember, igen komoly egzisztenciával.
Mellette megismerhettem a szerelmet, a törődést, az odafigyelést, az udvariasságot.
Ráadásul a szex is olyan szinten van, amiről nem is álmodhattam előtte sohasem, mert azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. (A szex, nem is megfelelő szó arra, amit érzek mellette olyankor amikor szeret, hiszen közben és utána, csak lebegést és remegést érzek.) Azóta érzem, hogy nő vagyok.
Viszont még friss a kapcsolatunk. Ezért Ő sem akar beleavatkozni a mi "családi vitánkba", és én sem szeretném még ilyen hirtelen a nyakába varrni magamat egy odaköltözéssel. Pedig hívott magához többször is. Csak én is azt szeretném, hogy legyen meg a "szokásos felfutása" a mi kapcsolatunknak is, mert időt kell hagyni, hogy minél jobban megismerjük egymást és kellően összecsiszolódjunk.
A szüleim mindent tudnak az udvarlómról, de még az anyum sem tudott rajta "fogást találni".
Csak azt hajtogatja a 3 barátnőjével egyetemben, hogy "meg vagyok bolondulva, hogy egy pestivel kezdek"!
Pedig nem szeretnék semmi mást, csak boldognak lenni a szerelmemmel.
De ez itt nálunk ebben a vidéki nagyvárosban úgy látszik, hogy bűnnek számít.
(Nem írhatom ki a város nevét, mert itt mindenki ismer mindenkit.)
válasza:Kérdező (#45), hát, nem irigyellek... egyik kedvenc intenzíves főorvosom közölte mindig az ilyen "doboznyugtatós" kuncsaftokkal, hogy "legközelebb legyen szíves kanyarban a vonat alá, ne neki csináljon plusz-feladatot és ne komoly betegek elől foglalja a férőhelyet a játszmázásaival" - csak úgy lazán, az egész kórterem előtt... érdekes módon nem nagyon lettek visszatérő vendégei...
Ilyenkor két lehetőség van. Vagy azt tapasztalja meg, hogy ilyen módon eredményt ér el, és akkor ez a magatartás megerősítést kap, és újra és újra ezt fogja csinálni így uralkodva a környezetén, vagy azt tapasztalja meg, hogy nem megy vele semmire, nem ér el vele semmit, ahhoz képest meg nem jó bolt egy gyomormosás, tehát 99%, hogy abba fogja hagyni. A zsarolásnak engedni az soha nem vezet semmi jóra.
Kérdező, egyet kell megértened, neked van egy saját életed, neked azt kell élned a természet rendelése szerint, anyukád viselkedéseiért, tetteiért NEM TE VAGY A FELELŐS, hanem ő maga, bármit is tesz.
válasza:"Elképesztő, hogy nem a realitás talaján álltok! 17-es és 21-es hozzászólásomat olvassátok el! Akkor én hülyeségeket írok, talán ezek a dolgok a mai világban nem léteznek?"
Ki a fenét érdekel a te félhülye (vagy inkább egész) fröcsögésed? Nem veszed észre, h senki nem méltat még válaszra sem? Amúgy, lehet neked nem jött le, de nem a barátjáról szól a kérdés, úgyhogy megtarthatnád a rosszindulatú, irigy és ostoba megjegyzéseidet - attól, mert te senkinek nem kellesz, más kellhet!
Csak hogy legalább egy ember válaszoljon neked: igen, te teljes mértékben hülyeségeke írsz!
Kérdező, ez a ti parazita viszonyotok mindkettőtöket tönkretesz, viszont neked nagyobb baj, tekintve, h sem családod, sem semmid egyelőre, és ha így marad, nem is lesz. Legfeljebb majd vm falusi öreglegény, akiket a boszorka-klub talál neked OTTHON (hogy egész életedben szolgálhasd a mamát). Ugyanis minden erről szól.
Van testvéred kérdező? Említetted apukád, ő hol van, nem él veletek? Ha veletek él, miért hagyja ezt az egészet? Miért nem segít neked? Próbálj vele szövetséget kötni, h ne légy egyedül. Nem lehet, h faluban éltek, mert -lehet tévesen- de nekem úgy tűnik, elég zárkózottak vagytok. Meg azért városban élő emberek nem szokták ilyen ördöginek látni a másik várost. (Persze lehet, h mellé lőttem :-))
Nekem nagy tapasztalatom van az ilyen betegesen függő kapcsolatokban, több generáción keresztül. Megpróbálom személyeskedés nélkül leírni a véleményemet az esettel kapcs.-ban, és kérlek hidd el, nagyon tudom, miről beszélek.
A régi családokban általában volt egy lánygyermek, akit a szülők a többi és a saját kvázi cselédjüknek neveltek (főleg, ha volt beteg is a családban). Ezek általában egyedül maradtak, mert nekik az elsődleges családjuk volt a családjuk, és ennek így is kellett maradnia. Ma annyi változás van az ilyen viselkedés-mintával rendelkező embereknél, hogy a saját jól felfogott érdekük miatt engedik egy kicsit hosszabbra a pórázt, mivel tudják, h a túl szorosra fogott pórázt el szokják szakítani - ma már. (lásd: találtak neked párt, otthon, anyukád mellett, de ne ringasd magad álomban, ha lenne családod, nem változna semmi, elvárná, h akkor is ő, az ő akarata legyen az első, ezért is akar olyan embert melléd, akit hozzád hasonlóan irányíthat).
Az utolsó előtti pillanatban vagy kérdező, ha most eléri, amit akar, olyan mértékben vérszemet kap, h a legközelebbi lázadásnál addig sem húzod majd cérnával, mint most. Ő minden egyes esetnél (egy idő után persze megritkulnak majd, mert belefáradsz) agresszívabb lesz, te pedig mindegyiknél csendesebb, belenyugvóbb, majd egyszercsak beletörsz. (mit gondolsz, a régi lányokkal hogyan csinálták, biztosan voltak azoknak is vmkor álmaik a saját család, férj, gyerekek iránt)
Be kell látni kérdező, h veled is van gond, betegesen függsz az anyádtól, illetve ettől az egész életmódtól, amit te majdnem normálisnak látsz (mivel benne élsz), mindenestre messze nem fogod még fel, h mekkora bajban vagy. Nem hiszed el, h komolyan fenyeget a veszély, h anyád a saját önzősége miatt teljesen be fog zárni. Azért persze ez nem ilyen egyszerű, gondolom csinál anyud sok olyasmit, amivel kompenzálni igyekszik feléd, te pedig sajnálod, mert szereted.
Nem vagy felnőtt személyiség, valakinek a gyereke maradtál, akinek az a dolga, h engedelmeskedjen. Ezért nem tudsz kapcsolatokat kialakítani, ezért esel ennyire kétségbe, ezért nem találod egyedül a megoldást, azért keresel 29 éves fejjel igazolást magadnak, amit majd meg tudsz mutatni a mamának, mert te nem mersz konfrontálódni és képtelen vagy megvédeni saját magadat és érvényesíteni az akaratodat.
Azt hiszed, ha véget vetsz ennek a méltatlan életnek, akkor te rossz ember vagy?
Akkor írd ki magadnak vhova: NEM VAGYOK ROSSZ EMBER. SZERETEM A CSALÁDOM, AZ ANYÁM, DE ÉN ÉN VAGYOK, ÉS NEKEM IS JÁR BOLDOGSÁG, SZERELEM, PÁR, AKI MELLETTEM ÁLL, GYEREK, AKIT SZERETHETEK ÉS SZERET ENGEM - EGYSZÓVAL NEKED IS JÁR ÉLET!!!! Ahogyan anyudnak is volt fiatalon (Ha nem volt, ha hasonlóan élt, mint te, az az ő gondja. Sajnálhatod, de azért te magadat ne áldozd fel. Nekem mondta egyszer egy barátnőm, h aki elb...a az életét, azzal már nem tudsz mit csinálni, hiába fogod te is a tiédet. Nagy igazság!)
Gondold át az életedet, és fogd fel, h nem azért vagy, h egész életedben szolgáld anyád kényét-kedvét. Nem vagy köteles azzal élni, akit ő talál neked, nem vagy köteles ott élni, ahol ő engedi neked (ez a duma a pesti démonokról tudod, h nagyon rossz, én má megmondtam volna anyámnak, h erőltesd meg magad kicsit és találj ki jobbat :-)), önálló ember vagy és nőjjön ki a gerinced végre. A vén szipirtyókat tedd helyre, 29 éves vagy, hogy képzeljem el a helyzetet: oda mennek, ahol ti laktok, és kórusban szidnak téged a füled hallatára??? Mi történne, ha egyszer kinyitnád a szád, és helyre tennéd a bandát - jó hangosan? Hidd el, ha elég erélyes vagy, többet nem kezdnek veled szemtől szemben.
Ez a viselkedés tanulható, határozd el, töprengj nagyon sokat, bíráld anyudat magadban, mert ez fog abban segíteni, h meglásd a veled szemben tanúsított igazságtalan viselkedését és az segít majd abban, HOGY KICSIT ELTÁVOLÓDJ TŐLE!
Mondd el neki higgadtan, h te mit tervezel (Építed a kapcsolatodat a barátoddal, mert úgy érzed, megtaláltad életed párját és ha szeret téged, akkor örülnie kell annak, h te boldog vagy: "mert ugye szeretsz engem anya, mindent az én érdekemben teszel?" - zsarolásra zsarolás a válasz :-). Egyébként szerintem se költözz oda, az nagyon helyen volt, amit mondtál a felfutási szakasszal kapcsolatban. Lehet lesznek kétségbeesett helyzetek, de ne kapkodd el a döntést, mert még tönkreteszed az egyetlen igazi jót, ami valószínűleg évek óta először történik veled - erre az itt károgó debilre (nem tudom hányasok alatt irkált) ne hallgass. Ha véletlenül nem jön össze, akkor majd a következő - az a fontos, h megtanulj egy újfajta viselkedést.
Mondd meg anyudnak, h ha ettől, amit csinál, nem fog változni semmi, egyedül csak magának árt vele. Figyelmeztesd, h tisztában vagy vele miért teszi, de nem engedhetsz neki, mert akkor legközelebb drasztikusabb módszerhez nyúl, ezt pedig nem szeretnéd. Értesd meg vele, h ezzel a viselkedéssel csak elüldöz maga mellől. Te továbbra is azzal az emberrel maradsz, akivel, rá nem tartozik, mert nem ad neked tiszteletet, tehát majd akkor beszélgetsz vele a barátodról, ha respektálja az életedet és akaratodat. Nem vagy gyerek, miért számolsz be mindenről??? Ha mégegyszer gyógyszert vesz be, vagy mást csinál, be sem mégy utána a kórházba. De ezt tényleg meg kell tenni.
Ha ő támad, te 2szer erősebben vissza: nem bután és durván, hanem következetesen és határozottan, önmagadat képviselve.
Minden akcióért reakció jár!
Hidd el menni fog, ha elég következetes és határozott vagy, sikerülni fog és akkor idővel lehet olyan boldog életetek (férjjel, gyerekekkel, nagymamával) mint mindenki másnak. Csak nagyon sok türelem és erő kell hozzá - szorítok neked. :-)
Az utolsó hozzászólónak nagyon szépen köszönöm az igen kimerítő, de hasznos válaszát.
Minden szavával egyet kell, hogy értsek.
Ráadásul szinte mindenre ráhibázott.
(Kivéve a falura, mert a valóságban az egyik legnagyobb vidéki városban élünk.)
Most, hogy hazahoztuk anyut a kórházból, változtatott a taktikáján, és a kedvenc kajámmal akart odacsalogatni őhozzájuk, egy újabb beszélgetésre.
(Külön lakom a szüleimtől.)
Most már bekeményítettem és mondtam neki telefonban, hogy nem vagyok kíváncsi az újabb fenyegetőzéseire, és ne szóljanak bele az életembe.
Anyámnak megfelelne ha bármelyik helyi bunkóval járnék is, csak naponta átjárhasson majd hozzánk.
A barátnői, meg egész nap hívogatnak telefonon, meg zörögnek a lakásajtómon, hogy meggyőzzenek az igazukról.
Már kikapcsoltam a telefonomat is.
Már mondtam, hogy ha nem hagyják abba, akkor felülök az első vonatra és elmegyek bárhová, csak ne halljam őket egész nap.
Hát itt tartunk most...
válasza:Kéredző, ne felejts el valamit: a lovat vagy ostorral, vagy kockacukorral! Ha nem megy ostorral, akkor elő kell venni a kockacukrot :-).
Ki kell fogni a szelet a vitorlából, minden akciója után el kell magyarázni, h figyelj ide anya, én tudom, h ezt most ezért és ezért csinálod, de nem fog bejönni. Ha nem mondasz semmit, te hiába tudod, mi van a háttérben, ő azt fogja gondolni, h nem és nyeregbe kerül.
Mindig egy lépéssel előtte kell lenni, idővel pedig majd belátja, h nem tud mit tenni és elfogadja.
Az öreglányok, h mernek téged zaklatni, de komolyan, miért nem mész ki és ordítod le a fejüket??? Majd tudod, hova mennének eszet osztani, győzködni meg nevelgetni!!! Kik ők, h tanácsokat osztogassanak (akarjanak osztogatni) neked?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!