Tehetetlennek érzem magam, nem tudom mit tegyek, elmondanátok a véleményeteket?

Szüleim rengeteget segítettek mind anyagilag mind minden másban is ahhoz, hogy az életben el tudjak indulni. Egyke vagyok, tökéletes, harmonikus kapcsolatunk volt,ami most úgy látom, hogy arra épült, hogy mindenben egyeztünk (azaz én nem mondtam ellent vagy ha igen, akkor hamar meggyőztek), jót akartak és így nekem is jó volt. Egészen addig, míg párom nem lett,akivel komolyan és együtt tervezzük az életünket. Külön élünk, a házhoz szüleim segítettek ( még összejövetelünk előtt). Kifogásuk nincs a párom ellen, csak annyi, hogy makacs (én is tudok az lenni) és sok mindenben önfejű (szereti maga csinálni a dolgait, dolgaink). A problémák is ezzel kezdődtek, azaz hogy nem kérünk a szülők segítségéből, szerintük bezzeg az anyósékéból igen (pedig egyformán jöttek), mindent úgy csinálunk, ahogy ott van, minden otthoni mintát én elfelejtettem, nekem a szüleim nem számítanak. Pedig nem így van, szeretem őket ugyanúgy, csak igyekszünk saját lábra állni,önállóan élni és dönteni, de ebből ők sincsenek kizárva, hiszen itt élünk egy városban, 5 perc alatt átjöhetnének.. De nem jönnek, mért itt úgy érzik nem szívesen látott vendégek (pedig azok, csak mindig görcsben vagyok, hogy mi lesz kritizálva) többször is mondta anyum, hogy a párom szerencsés lehet, hogy velem összejött (persze az ő pénzük miatt, hogy mindenünk megvan, nem miattam..) Sokszor jöttek segíteni úgy, hogy mondtuk nem kell (mert aztán meg azt hallgattuk, hogy mennyire elfáradtak, mennyi munka van még, nem haladunk plusz sokmindent elpakoltak, kidobtak-nem direkt- de aztán letagadták). Most náluk van sok munka, de nem szólnak, hogy menjünk, csak haragszanak, mert nem megyünk, miközben elmondtuk sokszor, hogy szóljanak és megyünk (már segítettünk néhányszor, akkor is mondtuk)de nem szólnak aztán azt mondják, hogy ezt nem kellene mondani, tudhatnánk (és hogy azért kaptam azt a sok mindent, hogy ilyenkor ott legyek, ha kell). A mamám már elfelejt dolgokat (legalábbis remélem hogy ezért) de amit egyik nap mondok neki, azt már másnap ellenkezőképp mondja, adja tovább anyumnak plusz számon kéri tőlem (pl. mondtam, hogy a héten megyek majd vásárolni, mondta neki is kell pár dolog, ok mondtam majd szólok ha megyek. Ez volt tegnap, ma kiabálva felhív, hogy miért nem szóltam hogy megyek boltba, mondtam nem ma megyek, erre ő állítja, hogy azt mondtam és hogy miért nézem hülyének, meg bezzeg anyóssal nem csinál ilyet párom). Tényleg nem bírom, hogy az egész család szemében rossz és hálátlan lettem azért, mert külön élek és döntök tőlük függetlenül és nem vagyok gondolatolvasó. Már segítettem nekik, akkor előre megbeszéltük, azóta nem szólnak, igaz közben összevesztünk és volt mindennek elmondás a részükről, azóta sem jöttek igazán helyre a dolgok. Most félek, hétvégén apum szülinapja lesz, biztos szóváteszik, hogy nem ajándék kellene, hanem szeretet, de én már nem tudok jobban alkalmazkodni, mindig próbálok a kedvükre tenni, gyomorgörccsel is, de meglátogatom őket, aztán sírva jövök haza,mert mindig kapom az osztást, hogy a párom miatt lettem ilyen és nem lehet rám számítani.... Csak önálló lettem, hogy lehet ezt megértetni velük?? 28L