Miért így akarnak nevelni?
Lehet kicsit zavaros lesz, de megpróbálok mindent leírni.
Akkor kezdődött az egész amikor kiszedettem a szemöldökömet. Anya elengedett, de apa azt mondta nem foglalkozik többet velem e miatt.(nagyon utálom a külsőmet, egy hulladék vagyok és megpróbálok mindent elkövetni, hogy tűrhetően nézzek ki)Persze ez nem így volt, de mostanában megint elkezdte velem ezt csinálni. Úgy gondolják, hogy nem segítek eleget itthon, ezért sokszor piszkálnak is, de amit meg kell azt megcsinálom. Heti 2x eljárok a húgomért a bölcsibe, azért nem így hagyom itt a lakást mint egy disznóól.
Azt mondták nekem, hogy ha sokat fogok csavarogni kiraknak a nagyszüleimhez egész nyárra és akkor nem tudok majd elmenni. De nekem nagyon fontosak a barátaim (főleg egy akivel mindent meg tudok beszélni) és persze itthon is vagyok, nem vagyok állandóan úton. És azt várják tőlem, hogy itthon unatkozzak, mert nem foglalkoznak velem...apa szinte állandóan dolgozik, amikor itthon van tv-t néz vagy pihen, intézi az "ügyeit" a húgommal van. Anya 7-től 5-ig dolgozik, mikor hazajön nincs kedve velem foglalkoznia, főz, mos stb. Mikor megkérem apát, hogy nézzünk meg egy filmet vagy társasozzunk vagy bármi, általában nincs kedve hozzá így csak unatkozok. A húgommal nem nagyon szeretek játszani, nem igazán értek a gyerekekhez, nem is igazán szeretem a kicsiket, de mégis csak a testvérem.
Most (vagyis tegnap) beszélgettem apával és mondtam neki, hogy lehet jövőhéten kimegyek a nagyszüleimhez, de elfelejtettem hogy akkor anyával mást beszéltem meg. Azóta anya nem szól hozzám csak ha muszáj.
Tegnap este apa... nem szokott bántani, de a szavai nagyon rosszuk esnek...elmondta, hogy nagyon jól megcsináltam,, mert egyedül maradtam mint a kisujjam és hogy olyan vagyok mint az Éjjel-nappal Budapestből Zsófi. Mindig ilyeneket mond nekem és olyan rosszul esik. Előttük tartom magamat, csak magamban szoktam sírni, olyan rosszul esik amikor sz*rnak a fejemre és hozzám sem szólnak. Meg amikor azt mondják, nem fognak tőlem semmit kérni. Annyira rossz ilyenkor, nem tudok senkivel beszélgetni erről. Mindig csak azt mondogatják, hogy úgysem lesz belőlem az ami lenni szeretnék, és hogy remélik olyan férjem lesz aki bántani fog. Ez nagyon rosszul esik főleg apától, mert nekem ő a példaképem és felnézek rá. És amikor csak a kritikákat hallom tőle az nagyon bánt. És az is, hogy nem foglalkoznak velem, nem érdekli őket hova megyek mikor jövök.
Dehát a lányuk vagyok...ők vállaltak be és...
Mit csináljak? Van hogy néha megfordul a fejben, hogy kiköltözök a nagyszüleimhez. Úgy érzem, csak ők szeretnek engem és az ottani állatok.
Megbeszélni szerintem ezt nem tudom velük, vagyis nem tudom hogyan fogjak hozzá.
Tudnátok segíteni?
Huhh, hát ez nem könnyű szituáció. Az mindenesetre semmiképp nem jó jel, hogy apukád az Éjjel-nappal Budapestet nézi és azokat a szutyok szereplőket veled állítja párhuzamba. Az én apám azt mondogatta mindig, hogy undorító természetem van, soha nem lesznek barátaim. Ezt egy vita alkalmával felnőtt fejjel felhoztam neki (mivel alig kommunikálunk, csak annyit amennyit nagyon muszáj, teljesen eltávolodtam a szüleimtől a saját érdekemben), mire azt mondta, hogy ő ilyet biztos nem mondott nekem, erre nagyon rosszul emlékszem. Sokra nem mentem vele, úgy nőttem föl, hogy szar vagyok, senkinek nem kellek mert hülye vagyok és a mai napig küzdök ezzel. Én érettségi után alig vártam, hogy elmehessek másik városba suliba és minél kevesebbet kelljen otthon lennem.
Ötletek: amikor tévét néz pakold ki te elé a játékot, osszál kártyalapokat és erőszakosan próbálj meg elkezdeni játszani, talán sikerül. Szerintem ne tartsd magadban ha megsértenek, ne legyél tele komplexussal, mire felnősz. Próbáld kifejezni magad: apa, a lányod vagyok, hogy kívánhatod, hogy olyan férjem legyen, aki bántani fog, miért kívánsz ilyet nekem? Kérdezz vissza, próbáld megvédeni magad és ne hagyd, hogy megbántva kelljen a szobádban szomorkodnod.
Szerintem menj el a nagyszüleidhez.
Ott talán a lelked egy picit megnyukszik(mert begyógyulni soha nem fog,ha ilyeneket mondanak)
Hány éves vagy?
Legyél sokat a barátaiddal. Menj el szerintem a nagyszüleidhez, hogy több lelki trauma ne érjen. Tudom, milyen, amikor senki nem hallgat végig, vagy ha végig is hallgat, akkor sem vesz komolyan. Én csak Word-be szoktam leírni. De ott nem fognak úgy piszkálni. :/ Remélem, hogy jó dolgod lesz.
Vagy beszélgess anyukádékkal. Lehet ezt egy veszekedés közben indítani, vagy csak simán. Közben ki is sírhatod magad. Talán sikerül a lelkükre beszélned.
Járj el otthonról a haverokkal. Ha meg elmúltál már 14, akkor remélem, hogy találsz magadnak minél hamarabb egy rendes és aranyos pasit!
Sok sikert! ;)
"de amit meg kell azt megcsinálom." "Anya 7-től 5-ig dolgozik, mikor hazajön nincs kedve velem foglalkoznia, főz, mos stb"
Szerintem elsiklunk afelett, hogy a kérdező otthon van egész nyáron, a kistestvére is bölcsiben van, tehát egyedül van otthon. A szülők valamiért morcosak. Pl anyuka gondolhatja azt, hogy ha a kislány egész nap otthon van, és nyár van, lógatja a lábát, akkor talán nem esne nehezére elindítani a mosógépet, meg kiteregetni, mire hazajön.
Nem tudom mennyi idős vagy kérdező, 12-14 közöttre gondolnálak, de szerintem az ilyesmivel nagyon nőnél a szüleid szemében.
Ne csináld meg, csak minden másnap! Mosogass el, dobj össze egy spagettit, ezt egyedül is el tudod készíteni, moss ki egy-két adag ruhát és teregesd ki, hogy anyukádnak max vasalni kelljen.
Ha két naponta fél órát nyer délután azzal, hogy segítesz, előre "dolgozol" neki a délelőtt, lesz rád is ideje, és gond nélkül el fog engedni a barátokhoz, és persze senki nem fogja azt mondani, hogy nem csinálsz semmit, csak csinosítgatod magad.
Köszönöm!
Jövőhónapban leszek 14. Mosni és főzni nem tudok, vagyis mosni anya nem enged, főzni pedig néha szoktam de nem nagyon sikerül még. Vasalni, rendet rakni és porszívózni szoktam, mosogatni szinte nem kell, nem szoktam enni vagy csak alig. Néhanapján pedig törölgetek.
Most végiggondoltam ezt a nagyszülős dolgot, de mégsem tartom jó ötletnek.
Az Éjjel-nappal Budapestet nem mindig nézi egyébként apa csak ha hazaér addigra a munkából.
Várok még válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!