Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy lehet, leszbikus vagyok, ha a szomszédjainkat is teljesen elítélik?
Kb 7 éve érzem, hogy inkább a lányok érdekelnek. Mielőtt nekem esnének páran, hogy biztos egy idióta divatleszbi vagyok, aki a pasikat húzná vele, szeretném leszögezni, hogy volt már barátom, de a lányok jobban izgatnak lelkileg és testileg is, ami miatt nem működik egy párkapcsolatom sem. Tavaly év elején költözött kettővel mellénk egy leszbikus pár, de tulajdonképpen ők a szomszédaink, mert a mellettünk levő házban senki sem lakik.. Szóval mellénk költöztek, de akkor még nyilván nem tudtuk, hogy ők egy pár, egyáltalán nem látszik rajtuk semmi. Anyukám teljesen összebarátkozott velük, még mondta is, hogy az egyik lány zongoratanár, meg is kérhetném, hogy tanítson, milyen intelligensek, jó, hogy végre ilyenek laknak mellettünk. Miután az egyik hülye szomszéd, aki nagyon pletykás, elmondta a szüleimnek, hogy a 2 csaj együtt van, teljesen megváltoztak, anyukám itthon jajveszékelésbe kezdett, hogy szegények, nem érti miért nem pasit keresnek maguknak, így elcseszni az életüket, pedig milyen normálisnak tűntek..úgy tesz, mintha valami súlyos betegségük lenne vagy nem tudom. Na, ezek után végképp elástam azt a tervet, hogy valaha is elmondom nekik, pedig már 20 éves leszek lassan és gyanakodhatnának, hogy nincs normális kapcsolatom.
Anyám viselkedése. a szomszédainkkal is olyan, hogy a szemükben nyalizik, de képes hátulról kérdezősködni, hogy minél több infót megtudjon, aztán itthon meg minden betegnek elmondja őket, pedig pár hónapja még oda-vissza volt tőlük. Teljesen ki vagyok készülve emiatt, mert látván a reakciójukat nincs esélyem elmondani. Mióta látom a szomszédainkat, sokkal jobban érzem, hogy boldog lehetnék én is, irigylem őket, hogy saját független életük van és szeretik egymást.
Arra gondoltam, hogy talán ők megértenének és tudnának tanácsot adni..csak félek, hogy anyám kérdezősködne vagy pedig előttük leégnék, mert annyira nem is ismerjük egymást és ez lehet, hogy nekik kellemetlen lenne, hogy vájkálok az életükben. Nem tudom mit tehetnék, ti mit gondoltok erről?
Bunkó válaszoktól kíméljenek az illetékesek.
válasza:Kedves kérdező!
Nemrég mondtam el a szüleimnek, hogy leszbikus vagyok és hogy életem szerelme egy lány. Pontosan az volt a reakció, amit vártam. Nagyon homofóbok a szüleim, azt mondták, hogy felfordul a gyomruk tőlem és ez még az enyhébb kommentár volt. Rengeteg csúnya dolgot mondtak nekem, nagyon rosszul esett. Tudtam, hogy rosszul reagálnak, de bíztam abban, hogy ennek ellenére is majd mellettem állnak. Tévedtem. Azt mondták, hogy ha emiatt konfliktusba kerülök, nem fognak kipártolni, nem támogatnak. Ez eléggé fáj. Olyat is mondtak, hogy vagy keresek magamnak egy pasit és normális életet élek, vagy pedig húzzak a francba. Végül maradtam ugyan, de a téma kerülve van, nem szól senki semmit, viszont normálisan viselkednek velem, szóval legalább nem csesztetnek. Örülök, hogy elmondtam és túl estem ezen az egészen. Sokkal nyugodtabb vagyok, nem pánikolok, ha meglát valaki a barátnőmmel az utcán, hogy pletyka kerekedik belőle és megtudják a szüleim, stb. Ez sokat jelent. A barátaim szerencsére mind elfogadták és ez nagyon sokat segít. A szüleimen pedig nem idegeskedek mostmár, majd idővel rájönnek, hogy ez nem döntés kérdése. Csak kérdés, hogy mikor. Anyagilag egy picit nem árt függetlennek lenni.
válasza: válasza:Tudom, hogy nem lenne könnyű és meg is értem teljesen. Nem is várom el, hogy legyenek liberálisak és még örüljenek is neki.
Gondolkodtam ezen és lehet, hogy nem is mondom el még jó ideig, nem akarok konfliktust, meg úgy vagyok vele, hogy azt se hagynám, hogy a pasidolgaimba beleszóljanak (nem is hagytam, mikor még úgy volt), erről meg lehet, hogy tényleg nem kell tudniuk, végül is ez nem változtat a hozzájuk való viszonyomon. Ha pl. valami bűncselekményt követnék el, az azért nagy port kavarna, vagy nem tudom, felcsinálnának egy buliban részegen, de az, hogy kivel vagyok titokban, szerintem nem borít fel semmit, ettől még ugyanúgy tanulok, melózok, meg részt veszek az életükben. Talán tényleg a legjobb, ha ezt diszkréten kezelem és nem agyalom túl.
válasza:A szülők reakciója, meg bárki reakciója bizonytalan,- és első körben nem feltétlenül az, mint már lenyugodva. - Gondoljunk bele, mindazt ami benned évek alatt fort ki, ők megkapják egyszerre hidegzuhanyként. - Nem lehet egyszerű...
Az én családom egyébként viszonylag jól fogadta, bár túlzás lenne azt állítani, hogy a szívükben is jól vannak ezzel.
A párommal is jól kijönnek, talán még kedvelik is, általában nem másabbak velem, mint amikor még nem tudták, de néha (6 év után is) kapok olyan elszólásokat, amiből világos, hogy még mindíg nem értik, és remélik, egyszer majd vége lesz ennek a számukra szürreális álomnak...
Ami anyudat illeti, ill. téged, - ha elmész zongoraleckéket venni, aztán évek multán kiderül, hogy te is... - na onnantól, 99,9%, hogy "ők fertőztek meg", és mondhatsz bármit, hogy mikor mit éreztél, gondoltál, hogy jöttél rá, meg lesz a bűnbak...
Az viszont nem rosz ötlet, hogy beszélgess másokkal, mármint azokkal, akik már fel tudták vállalni. - Egész más nem egérkeként, bújkálva megélni a dolgot, - nekem pl hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor végre nem kellett titkolózni... - / Sajnos a munkám kapcsán még kénytelen vagyok, de néha erősen gondolkodom, hogy emiatt váltsak.- de ez más történet.:)/
Szerintem, amire még jó almkalmat ad anyukád szomszédok körüli mizériája, hogy kicsit előkészítsd a terepet, és amikor beszélgettek erről, akkor megoszd vele a Te véleményedet is, vagy akár "találhatsz" egy két cikket, kiderül belőle, hogy ez nem választható opció, hogy hogy élték meg szülők, amikor kiderült a gyerekükről, aztán mi hogyan változott. - Mit él meg valaki, amikor felvállalja a másságát? - Ezek később még nagyon hasznos infók lehetnek a számára... - én lehet most először efelé próbálkoznák, és így még a lányokat se mártanám be jobban.
Ha gondolod, és bármiben a segítségedre lehetek, írj nyugodtan privit. :)
Sok sikert, erőt és bölcsességet neked!
Magdi
válasza:úristen, hogy lehet ennyi embernek intoleráns a szülei?
Hahó szülők, fogjátok már fel hogy a saját gyerekeitekről úgy beszéltek, mint egy kupac sz@rról! O.o
Hát ez elég nehéz ügy.
Én kb. 15 múltam amikor elmondtam a szüleimnek hogy nem a fiuk érdekelnek bár volt egy két éves kapcsolatom sráccal.
Először apumnak mondtam el, mert vele mindig is jobb volt a kapcsolatom. Pont úgy reagált ahogy vártam, sőt jobban. Annyi volt a válasza: „Kislányom, jó hogy nem fiú vagy, mert akkor elég gáz lenne”.
Ez elég önbizalmat adott ahhoz, hogy tovább lépjek és anyumnak is elmondjam. Tőle azért féltem, mert elég konzervatív és hát tudtam, hogy nem lesz könnyű eset. Először egy boltban mondtam el neki, ami nem volt valami jó ötlet. Majdnem elájult és leborította a kenyérpirítókat, aztán bevágtam, hogy csak poénkodtam. Aztán összejöttem egy csajjal aki már az exem és akkor már úgy gondoltam, hogy elmondom neki hogy, mizu van. Hát az elején elég jól fogadta, azt mondta nincs gáz, megérti.
Aztán rá egy órára sírva fakadt és kétségbe esett. Elég elutasítós volt velem és feljelentett a gyermekjóléti szolgálatnál, hogy valami nem oké velem, majd terápiára kellet járnom és családtanácsadóhoz. Persze itt elmondták neki, hogy ez nem egy örökölhető betegség,ahogy sokan gondolják, hanem simán genetika. Anyum nem tudta elfogadni, nagyon sok konfliktusunk volt aztán a szüleim el is váltak. Apumnál maradtam, de végül anyum, úgy ahogy feldolgozta és elfogadta persze az akkori barátnőm iskolájába is elment, hogy szétválasszon minket. Végül szakítottunk, aztán megismertem a jelenlegi páromat. Boldogok vagyunk több min egy éve, együtt élünk és ez az egész herce-hurca folytatódott, Őt is megijesztette anyum, de ennek ellenére együtt maradtunk. Anyummal már nem tartom a kapcsolatot, és szerintem nem kell ahhoz függetlennek lenned, hogy elmond a szüleidnek a másságodat. Ha igazán szeretnek, elfogadják. Apum támogat, anyum leszarja már. A lényeg, hogy légy magabiztos, tarts ki és tudd, hogy az érzéseid nem csalnak. Lehet egy kamasz fellángolás is, de lehet egy kaland, ami nem zárul le és felébred benned a vágy, de lehet egy életre tartó szerelem is. A lényeg, hogy fontold meg, hogy kinek mondd el. Vannak x éve tartó barátságaim és vegyesen fogadták. Volt, aki azt mondta „és milyen csajok jönnek be?” És volt, aki azt mondta, hogy „Atya ég! Rám néztél már úgy?”
Ebből lényeg hogy ez olyan helyzet, amit egy próba ként kell felfognod és rájössz ki az, aki igazán szeret és melletted áll jóban, rosszban és ki az, aki csak a kinézeted miatt szeret vagy érdekből barátkozik veled..
Nehéz dolog, de erősnek kell lenned. Ez nem a világ vége, ha valaki azzal jön, hogy ez egy betegség, mond azt, hogy az a beteg, akinek pl. levágták a lábát!
Üdv. és sok szerencsét! Magabiztosan és lazán!
válasza:Amennyiben a lányom leszbikus lenne megérteném, nekem is a lányok tetszettek mindig :D
Viszont, ha a fiam lenne meleg, egy világ omlana le bennem.
F38
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!