Elment. Nagyon fog hiányozni. Hogyan tegyem könnyebbé ezt a két hónapot?

Szerintem félreértetted, én egy szóval sem írtam hogy tojd le, csak azt hogy hogy amellett hogy gondoskodó anya vagy és természetesen félted a fiad és hiányozni fog, amellett az embernek van élete, amit élni kell. Használd ki a két hónapot, csinálj olyan dolgokat amit eddig halsztgattál.

Ennyire senkire sem "támaszkodni" mert megszűnik az önálló élet...gondolj bele ha a fiadnak családja lesz akkor is valahogy el fog szakadni tőled.

Ilyen fokú érzelmi függés a saját gyerekkel szemben szerintem túlzás.

Hát egyszer végleg el fog menni...

Próbáld meg egy kicsit elvágni a köldökzsinórt. Egy kissé egészségtelen, hogy annyira ő a középpontod, hogy most, hogy elment csak két hónapra, már kétségbeesel.

Itt az ideje az új céloknak!

Tanulj valamit,amire úgy gondoltad nem lenne időd de szívesen csináltad volna.

A föoltvarrástól a hastáncig bármit.

A húgom jövőre kollégista lesz, anyánk egy hónapig kész volt (legutolsó, kései gyerek)

Erre most nekiállt zumbázni. Két hete csinálja, de csak úgy ragyok az önbizalomtól, fogyott is. Minemellett beletemetkezett a sajtkészítésbe.

Sosem hittem volna, hogy ismét ilyen életerősnek látom az ötvenes anyukámat.

köszi!

Ez a tervem jövendőbeli anyósságom idejére! Meg az, hogy egy könyvtárnyi jó könyvet összegyűjtsek.

Na, akkor, hogy így megnyugodtálmár le merem írni:

Élvezd a "szabadságot", a kikapcsolódást. A fiad jól van, akkor most jöhet, hogy ti, a férjeddel élvezzétek a nyarat a két hónap alatt. Ki lehet venni egy-két hét szabit, itt van a fesztiválok ideje, nappal lehet magadat kényeztetni, hogy nem főzöl, hanem eljártok menüt enni, délután egy fagyi, vagy süti, este pedig egy program. Vagy szabadtéri, vagy bármi más, amit találtok a városotokban. Kisebb nyaralásnak is beillik. Ettől még nem felejted el a fiad, ugyan úgy aggódhatsz érte, a gondolataidban lesz, de adjatok magatoknak két hét szabit. Biztos rátok fér. Hisz mindenkire ráfér.