Hogyan tehetnénk könnyebbé a nagymamámnak a költözést?

Kérdezö: amennyire lehetséges, a kedvenc szobáját próbáljátok nálatok is kialakitani, amit szeretne magával hozni, azt - ha megoldható - vigyétek hozzátok. Legyen egy kis saját birodalma, a szobát, ahol lakni fog, tekintsétek úgy, hogy ott ö a tulajdonos, ott azt csinál, amit akar (természetesen értelmes határokon belül). A berendezésnél kérdezzétek meg, hogy mit hová szeretne tetetni, hogy szeretné berendezni a saját kis területét.

Úgy próbáljátok a közöt életet elrendezni, hogy ne befogadott valakinek érezze magát, hanem teljes jogú családtagnak, és csak annyira segitsetek neki, amennyire feltétlen szükséges, a lehetö legtöbb önállóságot hagyjátok meg neki.

Sajnos van, aki öreg korára értéktelennek érzi magát, mert már nem tud annyi mindent és úgy megcsinálni, mint régen. Ha már emiatt a családhoz is költöztetik, sokat ronthat az önbecsülésén. De ti ismeritek, beszéljetek vele sokat, hogy mennyire fontos nektek, és hogy szeretitek. Kérdezzétek meg tőle azt is, hogy mitől érezné magát otthonosabban. Az időseknek többnyire kialakult napirendje van, pl. délelőtt hallgatja a rádiót, közben szöszmötöl, délben ebéd, aztán ejtőzik, tévézik, szétnéz a kertben, sétál, stb.

Mi párom nagyszüleihez költöztünk, ami persze teljesen más, hisz mi két olyan szobába rendezkedtünk be, ami teljesen üres volt, az ő holmijaik maradtak, és csak abban a házban laknak már 60 éve. De ők is van, hogy feleslegesnek érzik magukat, mert pl. vittük a mikrót, így a mamának nem kell este 3-szor megmelegíteni a levest, hogy meleg legyen mire hazaérünk, vagy a papának nem kell már hályoggal a szemén kaszálnia, mert a párom lenyírja a benzines fűkaszával a füvet. Persze ők 80 felett vannak, és ezek mind olyan dolgok, ami nekünk természetesek, de nekik ez majdnem egy sértés, mert így mellőzni kell az ő munkájukat. Persze még bőven van, amit csinálhatnak, és ők is egyre kevésbé bírják. Őket szerintem csak az tartja életben, hogy 2 hónap és itt a dédunoka. Nagyon várják már. 26N