Mit gondolsz arról, ha a szülő lakást vesz a gyerekének?

nem mondom, hogy magától értetődőnek vettem, mi több, nagyon örültem neki, egy életre hálás leszek a családomnak, amiért egy percet sem kellett albérletben élnem, és ezzel is megalapozták a jövőmet.

nekem inkább az a fura, hogy egyes szülők elaprózzák a pénzüket, keresetüket, minden francot megvesznek a gyereknek, ahelyett, h félretennék egy lakásra. utána meg a fotelből dirigálnak, h milyen drága az albérlet...

szerencsére azért mostanában egyre több ismerőstől hallom, h a szüleitől kapott lakást.

nekem is ez a tervem. minél hamarabb kezded a megtakarítást, annál kisebb összeget kell havonta lecsípni, h támogatni tudd a gyereked.

nagyon unalmas szöveg ez a "segge alá tolták". vaze, mindenkinek ott van minimum 18 éve, hogy a gyerekének eltegyen egy kicsit a jövőjére.

kocsit, egyéb luxuscikket viszont nem támogatok, nekem sem támogatták. az nem létkérdés. ha kell, megdolgozom érte, megveszem.

Sosem várnék el ilyet szüleimtől, még ha megendeghetnénk, akkor sem. Lehet túl nagy bennem a büszkeség, de szeretnék magam megdolgozni az ilyen nagy dolgokért. (Aztán ki tudja, jövőre kollégiumban fogok lakni, lehet imádkozni fogok egy saját lakásért... :D )

Amúgy azt gondolom, hogy szép dolog, ha kiérdemli, miért ne kaphatna. :)

Ha van elég pénzük, az jó. Segítik a gyereküket elindulni az életben, akinek lehet, hogy egyébként még évekig nem lenne saját ingatlana (főleg hitel nélkül). Jó lehet.

Engem sajnos nem fenyeget az a veszély, hogy lakást kapok.

Egyfelől irigylésre méltó szerencse, másfelől nagy teher.

Általában a lakás mellé egy csomó ki nem mondott elvárás is "jár". Nem beszélve arról, hogy a gyereknek nem engedik, hogy saját maga a munkájával keresse meg a lakásra valót, és meg tudja becsülni, örülni tudjon annak, hogy valami saját maga ért el. Mint amikor a hároméves gyerek rajzát anyuka fejezi be, úgy, hogy kiveszi a kezéből a ceruzát, mert ő jobban tudja... :(

Nekem is a "seggem alá tolták". Minden gyereknek van egy megtakarítási számlája, amit a szülők és rokonok támogattak. Ruháink voltak, játékokból sem kellett sok, egyedül a cipő volt költséges.

Ezért anyukám arra kért minden közeli rokont, hogy a szülinap-névnap-karácsony-húsvét qvartettben ne vegyenek minden vackot, hanem amennyit erre szánnak, tegyék a fundamentánkra. Esetleg mellé egy csoki és csüssz.

Szépen felgyűlt így az életbe való indulótőkénk. A nővérem elutazta, a bátyám és én pedig házat vettünk belőle.

Én kaptam még egy kis prusz hitelt, amit a húgom számlájára utaltatok. Három év múlva elfogy és havi 30E.

Közben a lányom babakötvényének számlaszámát én is körbeadtam, hogy neki is legyen indulótőkéje. Jelenleg havi 6 érkezik rá, de szülinapi hónapjában ez a szám eléri a 100E-t. Ha ez az átlag folytatódik, 18. szülinapján az összeg olyan 5M lesz. Ebből el tud indulni az életben.

Teljesen normálisnak tartom, jobb ingatlanba fektetni a pénzt mint ülni rajta, és így megspórolnak csomót a gyereknek akinek nem kell majd albérletet fizetni.

Attól hogy valakinek a lakást "a segge alá tolják", még nem lehet megmondani hogy milyen ember.