Miért él sok szülő ebben a tévhitben? (lent)
Légyszíves javítsatok ki,hogyha hülyeséget írok.
Ugyan még fiatal vagyok,de azt vettem észre,hogy elég sok szülő abban a tévhitben él,hogyha megtilt a gyerekének minden dolgot ami kicsit is veszélyes lehet akkor abból nagyon jó gyerek és tisztességes felnőtt lesz.
Ez csak szerintem hülyeség? Példának tudok felhozni egy ismerős lányt.17 éves,de a szülei sose engedték el sehova,semmilyen programra,"mert csak jót akarnak neki".Nem mehet buliba,nem mehet kerti sütögetésre,nem mehet szórakozóhelyre.Máshova is mindig szülő kíséri. Emiatt aztán persze szinte sehol nem látjuk,nem tudunk vele szót érteni,mert nincs semmi tapasztalata az emberekkel,nem tudjuk megismerni, hiába hívjuk el valahova,nem engedik.Merthogy csak "megrontjuk".Így aztán nincsenek barátnői,nincs barátja,alig beszél valakivel,szünetekben is csak a telefonjával játszik.Teljesen önálltótlan,semmit sem bír magának elintézni,nagyon félénk.Ennek ellenére már hallottam róla 1-2 szülőt beszélgetni.Mindegyik dicsérte,és azt kívánták "bárcsak olyan rendes gyerekük lenne mint a Kati"..tényleg ez a rendes gyerek? Egy antiszociális,bezárkózó ,önáálótlan ember? Ilyenekből lesznek a rendes felnőttek?
Sajnos a saját példám is ezt erősíti meg:engem se engedtek sehova 16 éves koromig.Nem voltak barátaim,itthon ültem és kockultam,teljesen magányos voltam.Ezt azért,mert "ők csak jót tesznek velem".Mióta kiharcoltam hogy mehessek ide-oda,barátokat szereztem,kapcsolatokat építettem,sokkal boldogabb vagyok,jobban megy a tanulás is,sokkal jobban érzem magam.De az elzártságom évei azért meglátszanak,mert nehezen ismerkedek,gátlásos vagyok..
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek is rossz ez a "mindent megtiltunk" nevelési módszer,vagy csak én gondolom rosszul?
17/F
válasza:abszolút igazad van. akit elzárnak az emberektől, az nem tanul meg bánni velük. és önismerete sem lesz.
16 éves koromig én is otthon ültem, de nem azért mert anyám nem engedett, bizonyos helyekről nem voltam lebannolva, inkább csak én nem mentem, mert csúnya és kövér voltam, tehát nem hívtak. aztán egyik nyáron összeszedtem magam, lefogytam, vettem normális ruhákat. láss csodát, a végén ott tartottam, h ellógtam egy koncertre mert anyám nem engedett :) de ez is a tinikori lázadásom része, ennél nagyobb ökörséget azért nem vállaltam, mindig tudtam hol a határ, és úgy viselkedtem, h utána tudjak anyám szemébe nézni. voltak meredek dolgok, amiket inkább balladai homályban tartottam, nem szerettem volna idegbajt okozni otthon :) néha azért így is sikerült, de mindig normális társasággal mozogtam, megválogattam, h kikkel barátkozom, viszont ez főleg a neveltetésemnek köszönhető.
ha gyerekem lesz, tuti halálra aggódom majd magam szombat esténként, de el fogom engedni, mert szeretném ha megtapasztalná az életet, lássa a világot, tanulja meg kezelni a szituációkat.
válasza:Az ilyesfajta, tiltogatós, bűntudatra épülős neveléssel az a baj, hogy egy dolgot figyelmen kívül hagy.
Mióta ember az ember, mindig is tapasztalatból okult a legjobban, mert annál jobb gátló, fék nincs saját maga számára, hisz belé ég. Persze mindent csak ezért nem kell kipróbálni, mert nem kell ahhoz a kút fenekére ugranom, hogy ne tudjam, jobb esetben a karom törik be, rosszabb esetben szörnyet halok.
Viszont egy egészséges tartomány belül egyszerűen szükség van a hibákra, a rosszra, már csak a viszonyítási alap miatt is.
Persze a szülők azt akarják, hogy egyből minden a gyerek fejében legyen, és jól viselkedjen, és jól csinálja.
De közben meg nem engedik hibázni, ami a tanulás alapja.
Mert hát: Nem lehet egyszerre valamit jól csinálni, és hibázni.
Csak ezt nem tudják természetesen kezelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!