Miért él sok szülő ebben a tévhitben? (lent)
Légyszíves javítsatok ki,hogyha hülyeséget írok.
Ugyan még fiatal vagyok,de azt vettem észre,hogy elég sok szülő abban a tévhitben él,hogyha megtilt a gyerekének minden dolgot ami kicsit is veszélyes lehet akkor abból nagyon jó gyerek és tisztességes felnőtt lesz.
Ez csak szerintem hülyeség? Példának tudok felhozni egy ismerős lányt.17 éves,de a szülei sose engedték el sehova,semmilyen programra,"mert csak jót akarnak neki".Nem mehet buliba,nem mehet kerti sütögetésre,nem mehet szórakozóhelyre.Máshova is mindig szülő kíséri. Emiatt aztán persze szinte sehol nem látjuk,nem tudunk vele szót érteni,mert nincs semmi tapasztalata az emberekkel,nem tudjuk megismerni, hiába hívjuk el valahova,nem engedik.Merthogy csak "megrontjuk".Így aztán nincsenek barátnői,nincs barátja,alig beszél valakivel,szünetekben is csak a telefonjával játszik.Teljesen önálltótlan,semmit sem bír magának elintézni,nagyon félénk.Ennek ellenére már hallottam róla 1-2 szülőt beszélgetni.Mindegyik dicsérte,és azt kívánták "bárcsak olyan rendes gyerekük lenne mint a Kati"..tényleg ez a rendes gyerek? Egy antiszociális,bezárkózó ,önáálótlan ember? Ilyenekből lesznek a rendes felnőttek?
Sajnos a saját példám is ezt erősíti meg:engem se engedtek sehova 16 éves koromig.Nem voltak barátaim,itthon ültem és kockultam,teljesen magányos voltam.Ezt azért,mert "ők csak jót tesznek velem".Mióta kiharcoltam hogy mehessek ide-oda,barátokat szereztem,kapcsolatokat építettem,sokkal boldogabb vagyok,jobban megy a tanulás is,sokkal jobban érzem magam.De az elzártságom évei azért meglátszanak,mert nehezen ismerkedek,gátlásos vagyok..
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek is rossz ez a "mindent megtiltunk" nevelési módszer,vagy csak én gondolom rosszul?
17/F
Az ilyen szülő azt mondja, nem bízik a gyerekben, pedig valójában a saját nevelésében bizonytalan...
Én azt mondom, úgy kell nevelnem, hogy amit megengedek, azt úgy tegye, ahogyan kell. Hogy ha 16-17 évesen moziba akar menni, és én oda engedem el, akkor valóban oda menjen és ne részegen fetrengjen egy diszkó padlóján, stb.
Ez a nevelés fog visszaütni, ha kikerül a "gyerek" pl. egy kollégiumba, saját albérletbe, és egyszerre akar mindent bepótolni.
Mi is jártunk szórakozni, csavarogni, pasizni, (srácok csajozni), és ittunk egyszer-egyszer. Tudtuk a mértéket, és nem volt belőle soha semmi baj.
Az ilyen szülők azt látják, hogy sok mai tini viszont nem tudja a mértéket... 14 évesen se.ggrészegen tántorognak, du.gnak fűvel-fával, tojnak a tanulásra, drogoznak, felelőtlenek. Sok őrültség nem volt, ami ma igen, több életveszélyes is akad köztük.
Ettől akarják a gyereket megóvni azzal, ha mindent tiltanak. Gyökerestől szeretnék kiirtani a problémát.
Egy problémás, felelőtlen, irányíthatatlan kamasz pedig minden szülő rémálma. Az enyém is. :(
Szólni nem lehet semmiért, beszélni nem lehet vele, csak annál jobban "lázad", majmolja a többieket. Kockára teszi az egészségét, a jövőjét, hoz olyan döntéseket, amik egy életre szólnak.
Mint egy elszabadult kamion. Nevelni meg olyan, mint a kamion elé állni, hogy lefékezd.
Viszont minden felelősség a szülőé, hisz még gyerek, jogi értelemben mindenképpen.
Ne csodáld, ha erre nem vágyik egy szülő sem, inkább üljön a szobában otthon, legyen magányos kis penészvirág, legalább nem esik teherbe, és nem fogja magát túladagolni.
Bizony bizony ez a tiltás egyenesen megcsömörléshez vezet, dolgoztam egy gyárban ahol sokan 1-2 köszönés, vagy beszélgetés után lelki szemetes ládává válik egyik ember a másik számára, na most az volt hogy beraktak egy srác mellé 28 éves és kilyukadtunk a családi és magánéleti dolgaira, elmondta hogy más barátjának már kisgyereke van, és tervezik a másikat, Ő pedig nem volt még egy csajjal sem, és volt hogy többször próbált öngyilkos lenni, amiért nem mert soha kezdeményezni csajoknál, azt is említette hogy a csajnál voltak és végig feszengett pia nélkül alig tudott magával mit kezdeni, és ezért sem mert lefeküdni vele
El se akartam hinni, mondta hogy menjek ki én is szünetre vele, és kint az öltözőben megmutatja hogy összekaszabolta a combját mérgében
Amikor megláttam a mély hegeket csodálkoztam, és tudni akartam hogy miért csinálta magával, elmondta köntör fal nélkül hogy az anyja sose engedte sehova
Biciklizni azért nem mert, elüti a kocsi, barátokkal azért nem mehetett sehova mondván ha isznak belekeverik valamibe és helyben hagyják, az egész fiatalkora otthonüléssel telt el és a legalapvetőbb emberi jogait lekorlátozták szegény srácnak, és most 28 évesen is otthon van
Azt is mondta hogy annyiból áll neki az élet hogy eljár dolgozgatni, otthon megcsinál maga körül ezt azt, de társasági életet nem tud kezelni, fontolgatja az újbóli kísérletét hogy felköti magát
Ezek után mondd meg hogy lehet ha nem is teljes, de legalább nyugodt boldog életet élnie egy gyereknek vagy felnőttnek, ha ilyen f*sszopó k*csög szülei vannak valakinek? Ezek beteg emberek, akik tiltják a gyereket ilyen szinten alapvető dolgoktól
21/F
Örülök hogy vannak olyanok akik egyetértenek velem.
Èn is azért kezdtem "lázadni" itthon mert éreztem hogy lassan olyan leszek mint az a srác akit a 6-os válaszoló leírt.
Sajnos szegény szüleim így csak azt érik el hogy hazudjak nekik.Most is meghívtak kerti sütögetésre.Ha ezt elmondanám biztos nem engednének el,mondván nehogy megégjek vagy valami..
Szégyellem magam de nincs más megoldás:(
Hál Isten nekem rendes szüleim voltak, ha akartam menni mentem, de időre kellett hazaérjek, az pedig, hogy mit csináltam míg oda voltam nem nagyon kérdezték. Egyszerűen megbíztak abban, hogy nem a rendőr fog részegen hazacipelni.
Emellett ezek a szülők igazán visszagondolhatnának a fiatalkorukra, én anyukám például nevetve mesélte, hogy ivóversenyt rendeztek a bátyjával és asztal alá itta (elég hím soviniszta keresztapu :)) pedig már lassan 60 éves...
Lényeg a lényeg, nálunk sose voltak extra nagy tiltások, életemben 2-3 alkalommal nem engedtek el a kiszemelt helyre (azokat megértettem később, nem volt nekem való).
Most diplomázni fogok, életemben 3 pasival feküdtem le, velük évekig jártam, szóval nem zülltem el, és egy boldog gyerek/tinédzser kort tudhatok magaménak.
Amelyik szülő ezt nem bírja felfogni, annak kár volt szülőnek állnia. A túlféltés sosem eredményes, ugyanúgy az sem, ha magasról le van pottyantva a gyerek.
Nem igazán tudom, hogy neveltek a szüleim, arra emlékszem, hogy gyerekként 1-2 alkalommal ők vittek el a messze lakó barátnőimhez, az utcában lévőkkel nyugodtan biciklizhettem a környéken, volt hogy később értem haza a megbeszélt időpontnál, egy egy leszidást kaptam, 10évesen el szerettem volna menni egyedül a városi könyvtárba és nem engedtek el, ez nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Ezek után soha sehova nem is mertem elkéretőzni. 16-17 éves koromban ők küldtek bulizni, igaz a bátyáimmal, eljártam ittam, volt hogy többet is mint kellett volna. Mindent elmeséltem/tünk nekik. Nem szidtak le, úgy gondolták, hogy kell egy lazulós korszak is és egyenlőre hagyják, hogy én fedezzem fel ennek a rossz oldalát... Nem romlottak a jegyeim, semmi negatív változás nem történt a bulizós korszakom alatt. kb 18éves koromra kinőttem belőle. Soha nem dohányoztam, nem drogoztam, nem keféltem össze-vissza, pedig a környezetemben lett volna rá lehetőségem...
Igazán soha nem tiltottak semmit, anyukám mindig annyit mondott, hogy nem baj, ha bármit teszek csak mondjam el neki, ő tudjon róla, mert akkor baj esetén segíteni is tud... Talán emiatt nem éreztem a késztetést a rossz dolgok kipróbálása iránt... Hogy nem tiltottak, hanem szabad volt...
Viszont azt a nevelést, hogy a személyiségemben kialakult ez a "jókislányosság" (hogy engem nem tudott a társaság befolyásolni, és belekeverni a sz@rságokba), nem tudom hogyan csinálták a szüleim...De az biztos hogy jól!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!