A gyereknek mindenképp dolga befogadni a már nem teljesen épelméjű szülőt?
Adott egy idős öregasszony,egyedül él nagyonrég,el tudja magát látni,fizikailag nincs baja.De szellemileg egyre jobban,beképzel dolgokat,egyre nehezebben marad egyedül.
A gyerekéhez (50fölött) akar költözni,úgy nem unatkozna,nem lenne magányos.
Viszont mindenbe beleszól,nem alkalmazkodik,nem elviselhető hosszú távon,főképp hogy nem csak a gyerekéhez költözne,van annak családja is,akivel nem bírják egymást,rövid idő alatt képes egymásnak ugrasztani a családot.
Idősek otthonába nem akar költözni.
Mi a megoldás?
Eltartási szerződésért nem fog senki odaköltözni, csak megy meglátogatni és segít neki ha kell.
Vagy az örökség azért kellene mi?
Az örökség egy max 1 milliót érő ház,amivel ők fognak még szenvedni,mert senki nem fogja megvenni.
Öregekotthonába ha hajlandó lenne menni,akkor még a gyerek fizetne elég sokat.
De a néni jól tartja magát,10-15 évig még simán fog élni.
Nem a gyerek vagyok,hanem egy ismerős,aki a panaszkodást hallgatja.
Szép nyugdij,az havi 80ezer
Normális öregekotthonához ennél több kell.
Le fogtok pontozni, de nem érdekel, muszáj leírnom a véleményemet, mert nagyon tudnak dühíteni a hasonló kérdések és néhány válasz rá. Az,hogy milyen hihetetlen önzőek tudnak lenni az emberek....
A nagymamám húga évekig ápolta az öregkorára nem beszámíthatóvá vált anyját, aki akkor azt hitte, a lánya az anyja és a mostoha apját is. Mi évekig ápoltuk az állandóan ágyban fekvő nagyapámat, aki ugyan nem volt beszámíthatatlan, de voltak dolgai. Apu nagynénje évekig ápolta az izomsorvadásban szenvedő férjét. Ha -ne adja isten, de- anyu vagy apu oda kerülne, hogy valami oknál fogva nem tudná ellátni magát, vagy valami más oknál fogva nem maradhatna egyedül, akkor gondolkodás nélkül venném magamhoz, és ápolnám akár évekig. Mert engem úgy neveltek, nekem az a természetes, hogy azt az ember nem b@ssza be egy elfekvőbe, akinek köszönheti, hogy él, hogy felnőtt, hogy ember lett belőle. Rigolyái vannak? Nem meglepő, az öregkor -többek között- ezzel is jár. A kedves gyermeknek és annak családjának jusson eszébe, hogy ők is lesznek egyszer öregek, akiknek lehet sokkal nagyobb rigolyáik is lehetek, mint annak az öreg nőnek.
18-assal tökéletesen egyetértek. Megértem, hogy nem a legjobb megoldás összeköltözni a szülőkkel, de ha nincs más megoldás, akkor nincs más megoldás, és pofátlanságnak tartom, hogy az, aki felnevelt mehet, ahol a part szakad, mert neked most "életed van". Gondoljon az ember a saját gyerekére is néha, és gondolja el, ő hogy érezné magát, ha egypár-tív év múlva a gyereke rácsukná az ajtót azzal, hogy neki most fontosabb dolga van, mint a rigolyáit hallgatni, és éljen vagy haljon a mama ahol akar.
Tudom, hogy nem a gyerek 'dolga' kéne legyen vigyázni a szülőre, és nem is kívánom senkinek, de az élet néha sz-r és ez van.
Azonkívül meg, ha a mama önellátó, akkor valószínűleg lehet valami köztes megoldást találni, mert nem ápolni kell, tehát esetleg költözhetne közelebb, vagy látogathatnák gyakrabban, vagy ilyesmi. A helyzet teljes ismerete nélkül erre nehéz válaszolni.
Nincs magára hagyva,hétvégékre beviszik magukhoz sokszor,bár ha kiakasztja a családot,akkor kimaradnak hetek,de olyankor is meglátogatják.
Teljesen önellátó,gond nélkül ül buszra is.
Egyetlen baja,hogy hisztis mint egy 3 éves,és nem akar egyedül maradni,azt várná el,hogy magukhoz vegyél és napi 24 órában legyen vele valaki.
Nem beteg,nem szorul ellátásra,akkor més lenne a helyzet.De még az orvos is azt mondta hogy ilyen jó fizikai állapotban a gyereke sincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!