Apák, Anyák akik nem foglalkozotok, nem látogatjátok, nem szeretitek a gyermeketeket, miért teszitek ezt?

"Tehát rühellni az exet annyira,hogy elfelejtsük azt,hogy a 2ember által életre hivott kisgyermek egyik vagy másik szülő nélkül nöjjön fel normális dolog?"

Kérdező (#8), relatív... mindenki önmaga ismeri legjobban önmagát meg a saját indulatait, és hát lássuk be, annál mindenképp normálisabb, mint ha az egyik szülő a temetőben, a másik 15 évre sitten, a gyerek meg a GYIVI-ben...

Én sosem értettem, hogy mi a baja velem apámnak. Lelépett, mikor 4 és 2 évesek voltunk tesómmal, csomót keres, de semmit nem hajlandó segíteni, meg se nézett minket azóta, egyszer nem köszöntött volna fel szülinapokon. Mindig azt mondta, hogy "mert mi nem keressük". Kisgyerekként üljünk fel a buszra és utazzunk ki Bécsbe, vagy mi? Neki egyszerűbb lett volna meglátogatni. Mindketten tanulunk normálisan és azért büszke lehetne ránk valamennyire, még ha mondjuk anyut nem is szereti.

Öregszik és nincs senkije, mi már nem bocsátunk meg neki. Így járt, egyedül fog meghalni..ha ez kellett neki. Szánom már inkább. Az ilyen embereknek nincs szívük, de elnyerik méltó büntetésüket úgyis.

Aki szerint meg csak az lehet az opció, hogy biztos a másik szülő nem engedi, vagy rákényszerítette a gyereket, az még nem volt ilyen helyzetben. Nagyon is sokszor hülyül be valamelyik és hagyja ott a francba a gyerekeit, ami meg egy ocsmány dolog és igenis fáj egy gyereknek kiskorában, ha akármelyik szülője is ennyire tesz rá, pedig ő semmiről sem tehet. Egész életet meg tud mérgezni.

Utolsó, OK, és mi legyen azzal a való életben gyakoribb esettel, hogy "hülyül be valamelyik" - (általában anyuka, de nem kizárólagos) - és a közös gyerekekkel sajátjaként rendelkezve lelép velük? Mert hát, ha körül nézek a világban, ez a legtipikusabb verzió manapság...

Meg hát lehet itt nagy erkölcsi igazságokat keresni meg lángpallosokat rázni, de a valóságban a leggyakrabban az történik, hogy a lelépő fél is talál magának újabb párt, meg az ott maradott is... most tök függetlenül attól, hogy a lelépő lépett le a gyerekekkel és a maradó marad egyedül, vagy a lelépő lépett le gyerekek nélkül, és a maradó marad a gyerekekkel... szóval leggyakrabban az történik, hogy az élet megy tovább, az emberek meg hordozzák a nehezteléseiket még egy ideig, ki röviden, ki hosszan, ki élete égéig.

Tudom, leírva kegyetlen, meg felháborító meg akármi - de ettől még így van...

Egy jó barátom nem foglalkozik a gyerekével. Meg is értem, meg nem is. Én nem tudnám megtenni. Rászedte egy nő, persze húzhatott volna gumit, de elhitte hogy szedi a bogyót a nő. Nem akarta a gyereket. Megszületett megvolt a DNS teszt, nevére vette, szó nélkül fizet. De azt mondta ő ennél többet nem akar adni annak a gyereknek. Azóta született neki még kettő a feleségétől, nekik jó apja.

Próbáltuk többen rávenni, hogy foglalkozzon a gyerekkel, ő nem tehet róla. De hajthatatlan. Azt mondja nincs jó vasárnapi apa, vagy úgy nem tudna az lenni, hogy közben a nő utálja, havi 20 ezer forint semmi a gyerekre, ennyit fizet most, ha szeretné akkor sokba kerülne neki, akkor inkább nem lesz semmilyen. Így egyszerűbb. Nem mondom hogy jól gondolkodik, de ez van. Én ettől függetlenül jó embernek tartom, és jó apának is (a két kisgyerekének jó apja)

Van, akinek nem hagyják:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Ismerősöm is van így. kb 10 éve nem látta a gyerekét, de mindig emlegeti, hogy mennyire szereti.

Egy ideig nem tudott menni látogatni, aztán pár hónap után már nem mert, mert mit szól a gyerek, hogy ennyi ideig nem volt. Közben telt az idő, és nem mert menni, mert már annyi idő eltelt. Inkább hárított.