Nem tudom elviselni. Mit csináljak? Már nem bírom.
Sose volt jó kapcsolatom anyámmal.. de most már szerintem nem is lesz.
Lelki terrorba tart kicsi korom óta.
Ami nekem sokkal rosszabb, mintha verne..
Depresszióval, kisebbségérzettel és pánik betegséggel harcolok, valamint az átlagnál sokkal(!) érzékenyebb vagyok.
Apámmal nem tartom a kapcsolatot, ugyanis hidegen hagyom őt.
Egyedül mamámra tudok számítani.. bár rá se mindig.
Nincsenek barátaim, "félek" az emberektől..
Egyszerűen nem bírom, olyan szánalmas vagyok.
Változni se tudok.. nem könnyű, hiába próbálkozom valami mindig visszahúz.
Rengetegszer gondolok rá, hogy a halálba meneküljek.
Másképp látom a dolgokat, mint a mai korombeliek..
Nem tudok beilleszkedni.. nekem túl felszínes minden.
Az egyedüllét vág arcul minden egyes nap.
Szánalmas.. :'(
először is nem vagy szánalmas, emberi lény vagy, aki ha jól olvasom ki elég érzékeny és ez manapság nagyon nagy érték, a jó lelkű, tiszta szívű emberekből kevés van. Amúgy lány vagy vagy fiú? Ajánlani azt tudom, hogy esetleg járj le olyan közösségbe ami közel áll hozzád, nagyon sok hozzád hasonló fiatal találja meg a barátait ilyen helyeken. Például a fotózás jó ötlet, fotó klub, vagy ha érdekel egy természettudomány vagy a művészet vagy a zene stb... akármi ha arra van valamilyen klub a suliban vagy a lakóhelyeden vagy akárhol a környezetedben akkor oda járogass le és hidd el ha lány vagy akkor előbb utóbb találsz majd egy fiút aki szeret és vigyáz majd rád és elfogad olyannak amilyen vagy, értékes, jó lelkű embernek.
A másik hely a templom, illetve a vallás. Nem kell szenteskedni, de hidd el ha sok csapás ér megnyugtató lehet ha tudod, hogy van egy felettünk álló Lény akinek olyan fontos voltál és annyira szeretet hogy egyszülött Fiát áldozta fel érted. A templomi közösségekben, a fiatalok hozzád hasonlóan érzékenyek, fogékonyak és empatikusak embertársaik problémáira.
Továbbá ülj le anyukáddal szerintem, beszéld meg vele, hogy lehet hogy vannak olyan tulajdonságaid amik neki nem tetszenek és félénk, összetört szívű vagy. De ezt nem szidalmazással, hanem szeretettel lehet csak "összeragasztani". Ajánlom, hogy beszélgess vele sokat, kérdezd a napjáról, segíts a házimunkában, takaríts fel például mire hazaér, csinálj vacsorát, stb... Nagymamád nagyon jó, hogy ott van neked, szerintem járj el hozzá gyakrabban is akár ha anyukáddal nem javulnak a dolgok többszöri próbálkozás után sem. Jó ötlet, hogy 18/19 évesen elköltözz hozzá, hisz nagymamád is egyre öregszik és egyre nagyobb szüksége lesz valakire aki segít neki otthon.
Végül tanulni, tanulni, tanulni. Tűnj ki valamiben, válaszd ki mihez értesz, pl. természettudomány, matek, informatika, töri, nyelvek, gazdaság, stb... és azzal kezdj el foglalkozni (járj le ilyen közösségekbe, szakkörökbe, ott ismerkedni is tudsz majd) menj el egy jó egyetemre, tűnj ott ki a tudásoddal, szorgalmaddal, szerezz egy jó diplomát és tudást hozzá és ez az elkövetkezendő 3-4-5 év szorgalmas munkával töltött idő hidd el el fog repülni pillanatok alatt és ott állsz majd erősen, magabiztosan és ami legfontosabb BOLDOGAN. Ezt kívánom Neked, hogy találd meg magadban azt ami érték és csak erre koncentrálj, építsd fel rá a jövődet és az emberek hidd el úgy fognak áramolni feléd, hogy észre sem veszed és sok-sok igaz baráttal leszel körülvéve. Hajrá! Sok sikert az életben :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!