Hogyan beszéljem meg anyámmal úgy a dolgot, hogy ne veszekedés, üvöltözés legyen a vége?
Sziasztok! Régen kiírtam itt egy kérdést: arról kérdeztem, hogy mások elengednék-e egy napra (tehát reggel vagy délelőtt megy el a gyerek, és estére ér haza) a 17 éves lányukat két nagyon jó barátjához... Inkább belinkelem a kérdést: http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__4..
Ide minden le van írva. Na, az a helyzet, hogy nem csak, hogy nem engedett el, hanem le is üvöltötte a fejemet. Ami ebben a legjobban fáj, az az, hogy még meg sem tudtam beszélni, nem tudtam érveket felhozni - vannak a tarsolyomban, de szerintem egy üvöltözős, "r*hadj meg" stílusú vita teljesen más, mint egy higgadt beszélgetés, ahol az érvek ütköznek, és nem a hangerő.
Ugyebár megkérdeztem, teljesen normálisan, kedves hangnemben a kérdést, szépen felvezettem, és jött a válasz, hogy nem. Megkérdeztem, hogy miért, ugyanis szerintem úgy korrekt, ha megindokolja, főleg, hogy az én koromban már rengeteg embert dolgozni is elengednek(én is akarok, csak oda se mehetek, meg "úgyse jönne össze"...jó, tudom, nehéz munkát találni, de ha még arra sem kapom meg a lehetőséget, hogy legalább keressek, próbálkozzak, tényleg 100%, hogy nem fog összejönni), van olyan osztálytársam, aki Skóciába megy ki a barátjával egy szállodába dolgozni.
Szóval, így folytatódott a párbeszéd:
- MERT HOGY AKARSZ TE ODA JUTNI? *itt már idegesen*
- Busszal terveztem.
- BUSSZAL HÁT NYALD KI A P**SÁMAT *szó szerint így volt!*
Mégis mit tegyek? Szerintetek mit csináljak? Már annyira zavar, és nem csak ezt tiltja meg, hanem úgymond mindent, ami kiemelne engem a szürke, letargiás mindennapokból, ahol persze, hogy bekattanok a monotonitástól, és folyton negatív dolgokon jár az eszem. Pozitívan akarok gondolkozni. Boldog akarok lenni, nekem miért nem jár ez az egy nap a 365-ből? (bár ha azt veszem, hogy egyszer 10 km-re nem mentünk el rokonokkal kiscicázni, amikor meg el akartam menni egyedül, megkaptam, hogy mit türelmetlenkedem, majd elmegyünk...ja, 3 hónap múlva. és üresen eltelnek így 3 hónapok, meg több, hát hogy lehet ezt az ingerszegény életét kibírni?) Mostanában tornázom amúgy, tanulok rajzolni neten, stb. szóval próbálok tenni a monotonitás ellen...
Ilyen esetben mit lehet tenni, hogyan lehet hatni rá? Meg akarom vele ezt beszélni, rá akarom venni, hogy elmehessek. Úgy érzem, hogy az én koromban már igen is mehetnék, de nem is a NEM fáj igazán, hanem az, hogy normális indoklást nem is kapok hozzá, ehelyett le van üvöltve a fejem, és ilyen bunkóságokat kapok. :(
Amúgy meg szerintem mindent el lehet érni, mindenre van megoldás, de ő folyton csak a kifogásokat keresi, és olyan dolgokra is, ami neki jó lenne. Megőrülök. Mit tegyek? :(((
Már sírtam is...
válasza:14 éves lány vagyok.
Ha megfogadod a tanácsomat, megfogadod. Ha nem, akkor nem. Tőled függ.
Először is, ez egy elég nehéz helyzet.
Nem akarlak megsérteni, de az anyukád nem lehet valami intelligens ember, ha rögtön így reagál hozzád. Nem illik így beszélni, még egy 17 éves lánnyal sem. Nagyon választékosan beszélsz, és ez nagyon tetszik. Örülök, hogy nem anyukád példáját követve, káromkodva és buta szavakat alkalmazva használod a beszédet. Ennek több oka is lehet.
Idegbetegség? Aggódik érted, félt és ezért nem szeretne sehova sem elengedi, hátha történik veled valami? Esetleg vele is ugyanígy bántak kiskorában, és nem látott mást ő sem, csak ezt a nevelési formát?
Nem tudom. Nem ismerlek, nem ismerem az életedet, sem az anyukádat.
Ha normálisan nem tudsz vele beszélgetni, akkor három lehetőség van.
Az első az, hogy összeszeded magad, és nem engedelmeskedsz tovább, föllázadsz és elkezdesz ÉLNI, vagy megkérsz egy anyukádhoz közel álló személyt, hogy beszéljen a fejével. Az utolsó pedig nem más, mint a türelem. Vársz még pár évet, hogy önálló döntéseket hozz. A negyedik nem valami okos döntés, de költözés?
Szia, köszönöm a válaszod, azt különösen, hogy többet is írtál. Valószínűleg vagy azt választom, hogy fellázadok, vagy pedig türelmes leszek, de inkább az első.
Egyébként idővel meg tudom győzni azért, és csak megadja nekem a dolgokat, legalábbis anyagilag, de érzelmileg annyi sérülést szedek össze közben, hogy gyakran pár délutánt(akkor egyébként nincs itthon, dolgozni van) végigsírok. Egyszerűen marha nehéz úgy élni, hogy ilyen megjegyzései vannak, pedig egyáltalán nem vagyok rossz lány, és nem is voltam soha. Nem akarom azt hallani, hogy az apámra hasonlítok, aki hazug, sunyi, és sose törődött velünk, meg ostoba, csak mert normálisan gondolkozom. Egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő, és hiába kérem, hogy fejezze be ezt a számomra r*hadtul sértő, bántó hasonlítgatást, évek óta nem képes rá.
válasza:ma 17:57 vagyok
Akkor miert engedelmeskedsz? 17 eves vagy, mar nem vagy gyerek. Ne engedd, hogy ezeket a szavakat vagja a fejedhez, legyen a te kezedben az iranyitas, es ne hidd el azokat a dolgokat, amiket o mond mert csak indulatbol mondja, es semmi ertelme az egesznek. Kar, hogy nincsen melletted egy olyan valaki, mint egy nover! Nekem van, es nagyon jol esik:))) Mondjuk nekem masfele problemaim vannak a szuleimmel. Bizonyits az anyukadnak, hogy mar vagy olyan erett, hogy kezedbe vedd az eleted egy reszet! Mondd el neki a velemenyedet, de ne ugy mint egy arva cuki kiskutya, hanem mint egy NAGY ES VAD OROSZLAN! hajraa capa :)
Köszönöm. :)
Nagyon sokat segítettél. Ezt fogom tenni. ^^
válasza: válasza:
válasza:Örülök, mikor ilyen fiatal kor mellett valaki ennyire értelmes is. (14/L)
Most nem írnék litániát.
Anyád nem intelligens. A káromkodásra, üvöltözésre (ami feltételezhetően nem az első volt), nincs mentség.
Ez nem a rossz napom van című verzió.
Az, hogy anyáddal, hogy bántak gyerekkorában, sem mentség arra, hogy így bánjon veled, vagy bárkivel.
Megérteni meg lehet, de elfogadni nem, és a másik orcádat sem oda tartani, hogy igen persze, üss meg, elnézem neked, mert hát nem tehetsz róla.
Ha végig akarod veszekedni (mert vitatkozni nem lehet vele), az következő éveket, és beleölni ebbe energiát (ami felesleges), megteheted.
De előre szólok, hol fogsz kikötni: költözés lesz az egyetlen valós megoldás.
Saját tapasztalatból írok, az ilyen szitu felismeréséhez nem kell sok.
Értelmes lánynak tűnsz, a peched az, és azért nem tudsz igazán védekezni, mert mentegeted a szülődet, ami normális gyerek reakció. Nem tudom túl vagy-e már azon a felismerésen, hogy anyád is emberből van, és rengeteg hibája lehet.
Ezt csak azért írom, merj lázadni, különben felfogsz őrlődni, és megfulladsz mellette.
És majd arra ébredhetsz, hogy a szociális kapcsolataid konkrétan leépültek.
De előtted még az élet, elmész egy koleszba, fősuli, egyetem,okj. Még dönthetsz. Jól.
Vagy lesz barátod, és hozzá költözöl, esetleg pár barátnőddel közös lakásbérlés.
Sok erőt kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!