Ezzel most mit kezdjek?

Anyával élek,mivel a szüleim elváltak még kis koromban,apával nem napiszíntű a kapcsolatom,mondhatni semilyen,néha eszébejut,hogy felhívjon vagy én felhívom és ennyi,végülis nem is lényeg ez,hanem az ugye,hogy ebből kifolyólag anyának nincs senkije és állandóan rám van telepedve(ezzel semmi bajom nem lenne normális keretek között)Állandóan ellenőrizget,nem enged sehová(mert akkor neki egyedül kell lennie)el kell otthonról szöknöm,ha menni szeretnék valahová,próbáltam már számtalanszor normálisan elmagyarázni a helyzetet,de egy hatalmas hisztit vágott le ordibálással karöltve,már nem is merek neki mit mondani,mert nem érti meg...

Volt egy nemnormális élettársa akivel nélkülem is sikerült napiszinten összebalhéznia,de meggyőződése,hogy én tettem tönkre a kapcsolatát,ezért magamnak köszönhetem,hogy ő velem foglalkozik(merthogy ő egyedül mitcsináljon?)

Félre értés ne essék én nagyon szeretem és tisztelem édesanyámat,amiért egyedül felnevelt és mindent megtett értem,de már 17vagyok nem várhatja el,hogy amiért az ő élete elsz*ródott az enyém is menjen tönkre???

Valami tanácsot adjatok már,mert én már egyáltalán nem tudom mit kezdjek magammal...

előre is köszönöm szépen

17/L