Szeretlek, de nem mennék a Dunának, ha nem lennél. Mégis mit kezdjek ezzel?
A párom mondta tegnap, ezzel indokolva, miért nem lépünk előbbre a kapcsolatunkban.
Szerintem egy felnőtt embernél teljesen normális, hogy nem halálosan szerelmes. Én is csak tinikoromban éreztem úgy, hogy meghalok, ha nem lesz az enyém a nagy szerelmem, aztán mégis élek.
Rákérdeztem, azt mondta, volt olyan lány, aki iránt így érzett. Aztán a lány kidobta persze, és halálos szerelem ide vagy oda, mégse ment a Dunának.
Ez szerintem nettó hülyeség. Vagy tényleg ennyire fontos lenne a "halálos szerelem"?
válasza:Nem nagyon értem a kérdést.
Vannak ilyen típusú emberek. Szeretnek, de a szerelemben is "józanok" maradnak. Harmóniában van annyira önmagával és tiszteli magát annyira, hogy tudja, mindenki pótolható. Ez sajnos így van. Biztos szerette azt a lányt, de tudta, hogy belehalni nem érdemes a szakításba.
válasza:Hm... nyersen hangzik, és azt hiszem, nem örülnék, ha ilyet mondana nekem a párom (ha lenne).
DE!
Ha belegondolok, az az ember, aki "Dunának menne" azért, mert elveszít -- hát annak egyszerűen lelki problémái vannak, azokat pedig menjen és kezeltesse ki pszichológussal, ha másként nem megy. Akinek ilyen öngyilkos hajlamai vannak, azokkal nem kezdenék.
És azt hiszem, én sem mennék Dunának egy pasi kedvéért sem. Ha lenne jól működő, szeretetteljes párkapcsolatom, ami véget érne valamilyen okból, biztos, hogy pokolian szenvednék, biztos, hogy borzasztó lenne, de eszembe se jutna öngyilkos lenni.
Tehát szerintem nem jelenti azt ez a mondás, hogy nem szeret a párod.
Az megint más kérdés, hogy MIRE adta ezt válaszol. Hogy nem léptek előbbre a kapcsolatotokban. Ez mit takar? Összeköltözés, házasság? Mert az mondjuk lehet, hogy ez a szöveg csak kifogás akar lenni erre. De ez csak tipp, nem ismerem a helyzetet. Írd le részletesebben, ha gondolod. Tényleg fontos, hogy milyen szövegkörnyezetben hangzott el ez.
28/N
válasza:Fél éve járunk, együtt élünk. Neveket nézegettünk, hogy mit adnánk a gyerekünknek. Sokat beszélünk a gyereknevelésről, ő már nagyon szeretné, ha lenne neki.
Kicsit azt éreztem, hogy megijedt. Úgyhogy gyorsan közölte, hogy nem biztos, hogy velem akar gyereket, mert lásd fent.
Kidobni biztos nem fogom emiatt. Mert szerintem ez az érzelem a heves tiniszerelmekre tipikusan jellemző, én is éreztem már ilyet. Csak azóta felnőttem és rájöttem, hogy a lángoló szerelem egyáltalán nem garancia arra, hogy az illetővel jól működne a házasság.
A párommal viszont tényleg jók vagyunk, és azt ő is elismeri, hogy eddig velem a legjobb a kapcsolata. (függetlenül attól, hogy ugye nem menne a Dunának, ha nem lennék :) )
válasza: válasza:Persze, zavar.
Én se vagyok nagyon szerelmes, de igazság szerint semmiért és senkiért nem is lelkesedem különösebben. Ha valakivel összeházasodom, tuti nem szerelemből fogom tenni, hanem mert úgy gondolom, hogy jó életünk lehet együtt, mert jó hatással vagyunk egymásra.
Na vele pontosan ez a helyzet. Amióta együtt vagyunk, mindkettőnk élete sokkal jobb lett.
Ezt ő is elismeri, csak ő még a lángoló szerelmet keresi. Ami azért kár egy kicsit, mert a legtöbb dologban legalább annyira tudatos, mint én. Csak pont ebben nem.
Igazából még ez se lenne baj, ha belém szeretne így. De nem az a típusú ember vagyok, akiért lángolni lehet. :(
válasza:Szerintem ez a pasi valami nagyobb szerelemre vágyik, valami olyasmire, ami talán nem is létezik. Én a helyedben pihentetném kicsit a kapcsolatot, hátha közben rájön hogy mégis a Dunának menne nélküled.
Hagyd, hogy egy kicsit küzdhessen érted, mert valami hiányzik neki, lehet hogy túl sok mindent megkap tőled.
válasza:Igen fontos a nagy szerelem...jól elenni és nagyon szeretni valakit, nagyon két különböző dolog. Az, hogy nézegetitek a neveket, azt nem azt bizonyítja, hogy Ti nagyon szeretitek egymást, henem, azt, hogy szeretnétek családot, gyereket, és mivel éppen ő van ott, hát vele.
De van egy másik lány valahol, akiért a Dunának ment volna..erre azért nem lehet egy életet alapozni.
A Dunát képletesen értelmezném, az nem az az ember, akiért meg is halnánk, hanem az élet nélküle szürke.
válasza:Nem valami pozitív kijelentés, de úgymond férfias :)
A férjem állandóan olyanokat mond hogy ha meghalok felakasztja magát, meg ha elhagyom felakasztja magát, meg blabla... egyszerűen már megőrülök tőle.
Látod, én hogyan szüljek gyereket, ha tényleg komolyan gondolja képes otthagyni a gyerekeinket ha megpatkolok??
Egyébként van benne valami, én sem mentem a Dunának amikor elhagyott az első nagy szerelmem.
Egy fél napig bőgtem, aztán minden ment tovább normálisan.
A férjem nélkül is el tudnám képzelni az ééletem, hiába szeretem nagyon...
Vannak ilyen erősebb lelkületű emberek is :)
Az már tapintatosság kérdése, hogy ilyeneket azért nem mondunk a párunknak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!