Mikor kell megmondani a gyereknek, hogy örökbefogadták? Egyáltalán meg kell-e mondani vagy maradjon titokban?

Egy ismerősöm 14 éves korában tudta meg. Én már jóval előbb tudtam róla, de nem mondtam el neki. Nem mondanám, hogy lesokkolta a hír, de eléggé meglepődött, mert soha sem sejtette. Arra a kérdésre, hogy érdeklik-e az eredeti a szülei, azt válaszolta, hogy nem és reméli felfordulnak ott ahol vannak. A testvéreit sem akarja felkutatni, hiszen ők sem mutatnak érdeklődést. Születési neve is rég feledésbe merült, és nem is akarja emlegetni, mert arra emlékezteti, hogy honnan jött (intézetbe adták őket a 6 testvérével együtt).

Én 13-14 éves kor alatt nem mondanám el neki és a családnak is kikötném, hogy ez legyen titok. Sajátjaként neveli az ember, nem kell belecsöpögtetni, hogy máshonnan jött. Ha rendesen fel tudja dolgozni és el tud róla gondolkodni, akkor elmondanám az ő történetét is.

egyik vendégem (fodrász vagyok)

Mikor kérdezte a kisfiú, hogy hogy születik a baba az anyukája elmondta, hogy Ő, hogy született.

Szóról szóra már nem emlékszem de a lényeg:

Hogy egy másik néni pocakjában nőtt, mert neki nem lehetett babája és ezért szomorúak voltak apával és mikor Ő megszületett nagyon boldogok voltak, hogy Ő velük lehet már és nem sírtak többé... a lényeg ez volt, de biztos sokáig készült az "elmondására"...

Ő addig nem emlegette, csak mikor a kicsi kérdezte...

Engem örökbe fogadtak, ezzel a tudattal nőttem fel. Nem okozott problémát, teljesen meg tudtam emészteni. Persze volt, hogy picit zavart, vagy nem értettem dolgokat, de a szüleimmel mindent meg tudtam beszélni, mindig normális válaszokat adtak, ha volt kérdésem. Ezekre a beszélgetésekre tisztán emlékszem máig.

Biztos nem örültem volna, ha 14-15 évesen egyszer csak elém állnak, hogy ja amúgy eddig picit vetítettünk.. Pont akkor éreztem volna úgy, hogy ez nem normális, természetes dolog, ha eddig titkolni kellett.

Csak és kizárólag a kezdetektől!! Amint tud beszélni a gyermek. 3-4 évesen már simán. Nekem jónak tűnik, mint egy mesét elmesélni, nyugodt körülmények közt, hogy legyen idő utána beszélgetni. A történetnek legyen bevezetése (Apa és én szerettünk volna egy kisbabát és nagyon sokat vártunk, míg a dr bácsi közölte, hogy beteg a pocakom és benne nem lehet baba...)

lényegi része, (de egy másik kedves néni segített nekünk, és az ő hasában növekedhetett a kisbabánk)

és legyen egy feloldó rész, ami a lényeg feszültségét levezeti (és így élhetünk mi 3-an boldogan, mert örökké együtt leszünk...)

A lényeg, hogy lássa a gyerek, hogy most nyugodt, biztos állapotban van a nevelőszüleivel. A részletekre ráértek később.

Szerintem az kegyetlen, hogy x év múlva tudja meg...

Én az "első percben" megoldás híve vagyok, már csak azért is, mert csak kell valami magyarázatot adni, hogy mától miért itt alszik, nem ott, ahol szokott.

Amúgy meg: hazudni a legfontosabb embernek?

Továbbá: a titok mérgez, akkor is, ha senki nem szólja el magát (de hát: szomszéd, boltos, jegyellenőr, ovónéni....)