Szerintetek nem illetlenség megkérdezni egy gyerektől, hogy mivel foglalkoznak a szülei?

Nem bunkóság, mert azért azt mindenkiről feltételezik, hogy legalább egy szakmája van.

Amúgy megértelek, nekem is mindig égett a pofám apám miatt, akinek ugyanígy se szakmája, se érettségije, és volt, hogy nem is dolgozott.

14.

Nem biztos, hogy az apjától jó nevelést kapott.

Nem egyszer van, mikor az elhanyagolás, rossz szülői minta ellenére is jó tanuló a gyerek, és az eredményeit, emberségét, kitartását saját magának köszönheti.

15.

Te legalább tudsz mit mondani a szüleidről. Két normális szakma még érettségi nélkül sem szégyellnivaló dolog.

De az más, ha csak 8 általánost tud valaki felmutatni, és még épp munkája sincs.

Hát én meg teljesen megértem a kérdezőt ! Nekem is volt kellemetlenségem általánosban meg középiskolában ebből, és szerintem ha egy nyelvtanár diplomatikus és van némi empátia benne, gondolhatja, hogy amikor mindenféle családi háttérrel, anyagi helyzettel és a gyerekek magánéletével foglalkozó témákat vesznek, akkor úgy találja ki és alakítsa a szituációs gyakorlatokat, hogy senki ne érezhesse magát kellemetlenül. Nekem legalábbis biztos eszembe jutna, főleg TÖBB ÉV tanári praxis után. Ha kezdőként nem is, de amikor már évek óta gyerekek közt dolgozik, akkor tudnia kell, hogy hasonló témák igenis érinthetnek bárkit kellemetlenül. Hát még ha mondjuk nincs apja vagy anyja a gyereknek, mert meghalt vagy otthagytam nem törődik vele ! Mindkettőről sz.ar dolog beszéélni 20 ember füle hallatára.

A gyerekek sokszor gonoszak, kibeszélik, kinézik maguk közül azt, aki más, mint a normális többség.

Nem is értem azokat, akik nem látnak ebben a kérdésben semmit a tanár részéről. Nem azt mondom, hogy pont ez a tanár akarattal, rossz szándékkal tette volna, de azért lehetne diplomatikusabb.

Én nagyon megértelek. A genetika furcsa vicce miatt hatalmas szakadék van köztem és a szüleim, testvérem között szellemileg. Nem tehetek róla, ők sem.

Amikor meg kellett mondani, hogy mik a szüleim, mindig kórusban röhögtek az osztálytársaim és az osztályfőnököm is. Ma is fájó emlék, hogy folyton, évről évre megaláztak.