Hogy mondjam meg a szüleimnek hogy ott akarom hagyni a főiskolát?

Sokféle választ kaptál, és gondolom előbb utóbb benned is körvonalazódik majd valami elképzelés a saját életedről. Azt a szakot, ahova most jársz, ki választotta? Te, vagy a családi kupaktanács, ahol mindenkinek volt egy érve a SAJÁT szempontjából arra, hogy NEKED mit kéne tanulnod? Ez nagyon lényeges, mert - mint látod - nagyon sokan szaladnak bele abba a zsákutcába családi nyomásra, amiben te is vagy.

Tudom, hogy most nagyon kilátástalannak érzed a helyzetedet, de érdemes lenne szakember segítségével, vagy a magad számára elvégezni egy pályaorientációs alkalmassági tesztet, hogy legalább valami támpontod legyen a saját képességeidről.

A család soha nem örül az olyan döntéseknek, amit most fontolgatsz. De mérlegeld, hogy mit érdemes vállalni: néhány hetes/hónapos mosolyszünetet, vagy évekig tartó küszködést, egy nemszeretem szakma diplomájáért, ami esetleg olyan útra tereli az életedet, ahol nem lesznek sikereid, és nem érzed majd jól magadat?

32-es! 28-as vagyok,kicsit Magamra is értettem a válaszod...

Szívesen cserélnék Veled "beosztást-posztot"...Olyan érdekes,hogy az embernek mindig az kell,ami nem adatik meg.Bár Nálam nem ez van,nem Én választottam a továbbtanulás opciót,míg Nálad gondolom a családalapítás saját döntés volt.Így Nálam érthető szerintem a változtathatnék. De Te pedig nagyon-nagyon értékeld és teljesedj ki az Életedben:) mert aztán meg évek múlva mikor már "tanulhatsz" majd visszasírod ezeket a kezdeti időket.S ezt most csak és kizárólag bátorításként, pozitívumként írtam. Mert Én tényleg cserélnék Veled titulust. Most.

csókolom "BAROM ÁLLAT "

SYSY vagyok szólíthatsz így mivel vállalom a nevem. Nem cserélnék senkivel sem. Boldog vagyok így is csak tanulhatnékom van... nincs szebb mint látni ahogyan a csemetéd felnő, már 4 éve itthon vagyok csak a csemetéimmel foglalkozom és a háztartással... még bevásárolni sem megyek el ... férjem csinálja a bevásárlást... én csak az óvodába viszem a kislányt és ellátom a kisfiamat. lehet hogy csak a saját hülyeségem... de már kezdem unni a folyamatos otthonlétet. Számomra nincs fontosabb a családomnál... de ha alkalmam nyílna bármifél szakmát is tanulni hát bele vágnék...

Nem volt sértő nyilván,de akkor ezek szerint az volnék? Mert még nem jutottam düllőre ezzel az egésszel...

Szerintem írásod alapján akár már most is lenne lehetőséged tanulni.Ha mást nem,vannak távoktatásban is tanfolyamok, e-mailben kapod az anyagot,Te osztod be az idődet,hogy mikor tanulsz,s csak a vizsgára kell elbattyogni. Szerintem köthetsz egy ilyen kompromisszumot Magaddal. Sokan főiskola mellett alapítanak Családot,tehát bármit meg lehet oldani,ha szeretnéd.:) Ha tanulhatnékod van,akkor tanulj. Szívesen segítek Sysy bármiben.:)

Sziasztok!

Én is hasonló helyzetben vagyok! Még 1 évem van az egyetemen, de már így is halasztottam egyet. Már akkor éreztem, hogy ha nem halasztok megfulladok vagy kiugrom az emeletről. Alapból nehezebben kezelem a fokozott stresszt, de ez az iskola minden rossz tulajdonságomat kihozta belőlem. A legjobb évem volt amikor passzív voltam, de most hogy újra bekerültem a mókus kerékbe ismét jelentkeztek a fizikai tüneteim is, hányás, depressziós tünetek, emésztőszervi problémák stb. Édesanyám nekem is kiborult, hogy nem vagyok képes végig szenvedni valahogy, pedig én már 25 vagyok. Egészségügyi szakon vagyok, sok gyakorlattal és pont a gyakorlati részen vérzek el, mert nem érdekel és képtelen vagyok megtanulni. Jelenleg gondolkodom, hogy mi lenne a megoldás, ha semmit nem vennék figyelembe én már rég ott hagytam volna, de ez nem ilyen egyszerű.