Hogy mondjam meg a szüleimnek hogy ott akarom hagyni a főiskolát?

most elgondolkodtattál engem is...ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nekem ez az első félévem, de már ez sem megy, és nem is érdekelnek ezek a dolgok, állandóan bőgök, stresszelek, de "kiszállni" meg nem merek, anyum miatt...én konkrétan várom a vizsgákat, ha nem megyek át sok tantárgyból, akkor muszáj lesz szólnom,, de az biztos, hogy egy rém álom lesz ez nekem, ha itt maradok.:(

de ne csinálj semmi butaságot, tudom, hogy most kilátástalannak tűnik, de az öngyilkosság egy oltári nagy baromság. mondd meg nekik, hogy min gondolkodsz, jobb, ha megtudják. kitartást!

Nekem sajnos az intézmény profiljával voltak gondjaim, a testvérem ugyanazt a szakot végezte, csak más városban.

Minket folyamatosan szívattak, nekik már pénteken nem is volt oktatás, mi hétvégente mindenféle +oktatáson vettünk részt, ők pihentek.

Mindig sokkal jobbak voltak a jegyei, röhögve csinálta azokat a kurzusokat amiken a csoporttársaimmal folyamatosan UV-tünk.

Ahova jártam elvileg nagy kiváltság volt bekerülni,de az egész csak mívelt sznobság volt az oktatók részéről.

A másik suliban remek tanárok voltak, sokkal emberközelibb oktatási stílussal.

A második év után otthagytam és átmentem a másik egyetemre, ahol persze újra kellett kezdeni mindent.

Volt sok tantárgy amit már megcsináltam és elfogadtak volna, de a jobb osztályzatért inkább újra jártam az órák 90%-t.

A szüleim természetesen kiakadtak az elvesztegetett 2év albérlet és egyéb kiadásai után AMIT MAXIMÁLISAN ELFOGADOK. De a másik helyen is államin voltam és 4.8-ra diplomáztam.

Már 3 éve elvégeztem, dolgozok és senki sem emlegeti, mint fekete foltot a család életébe.

Szerintem akinek nem megy, vagy egyszerűen csak nem érdekli a szak, váltson mindenképp, mert így rengeteg kudarcot, sikertelenséget fog nektek okozni, és nagyon könnyű a sok kudarctól depresszióba esni. Aki fizetős, több pénzt ne öljön bele, aki meg államis, az ne vesztegesse a féléveit. Én megléptem annak idején a szakomról ami nem érdekelt, nem bántam meg. Viszont az idő eljár felettetek, és azon fogjátok magatokat kapni magatokat sok év után h még mindig egy 3-4 éves szakot végeztek, vagy épp lediplomáztok nagy kínnal, de olyan állásotok van amit utáltok csinálni.

Szóval, itt az újabb esély, nemsokára lehet jelentkezni ismét felsőoktatásba.

Na akkor jövök Én a példámmal,24 évesen. 6 éve érettségiztem, azóta inkább dolgozom, 5 éve külön életem van a Párommal. Apám évek óta unszolt,hogy menjek tovább legyen egy diplomám,fizeti. Tavaly beadtam a derekam, felhajtottam az összes szakot melyik érdekel,tehát olyat választottam,jelentkeztem felvettek.Itt vagyok az első vizsgaidőszakomban és egyáltalán nem vagyok boldog.

Lehet,hogy kitartóbbnak kellett volna lennem és megvárnom azt az időt,amikor Én Magamtól akarjak menni tovább?

Hiába vagyok olyan szakon ami érdekel is,ráadásul csak 3 év lenne az egész,mégis úgy érzem nincs ennek most itt az ideje.:(

Csak azért írtam le,mert látom Mások is vannak hasonló helyzetben és hátha sikerül közösen valami pozitív kiutat találnunk ebből. Meg a Válaszolók tanácsaira is kíváncsi vagyok.Barom állat volnék?

Köszi!

szia !

Én is így vagyok immár másodszor.

8 éves koromtól orvos akartam lenni, de mikor nem vettek fel orvosira, akkor elmentem biot tanulni. Fél év után otthagytam, mert nem tetszett és én orvos akartam lenni. Most orvosin vagyok , de nem megy. Már félig megbuktam és a kedvem is elment tőle. Otthon elmondtam, hogy itt hagyom, mert nem akarok csúszni, ha már most is így alig bírom (nem vagyok stresszelős, de komolyan lelkileg kikészít és csak szenvedek). Szüleim megértik, mert tudják, hogy rendesen tanultam mindig , és most hazamegyek és megyek nyelvet tanulni, mert rájöttem, hogy abban vagyok jó és jobban is tetszett mindig is mint az orvoslás. (így utólag meg mindig ezt javasolták nekem). tehát mondd el nyugodtan otthon , ha szeretnek megértenek téged és te is menj olyan szakra, ahol tetszik és bírni fogod.

20/L