Mennyire nehéz egy szülőnek elfogadnia, ha valamelyik gyereke nem akar utódokat?

Nagyon kínos erről beszélnem, de úgy érzem, mindenkinek jót tennék azzal, ha nem házasodnék meg és nem lennének gyerekeim sem. A környezetemet, rokonaimat ez bizonyára sokkolná, mert én vagyok az az ember, akiről egyszerűen semmi rosszat nem feltételezne senki, mivel kellemes és szimpatikus embernek gondolnak.

Az igazság az, hogy belül nagyon negatív emberré váltam az utóbbi években. Tele vagyok gyűlölettel, frusztrációval és kisebbrendűségi érzéssel. Az én fajtámat elég durva szavakkal szokták illetni, amikor kiderül, milyenek valójában.

Mivel sem jó férj, sem jó szülő nem lenne belőlem, ezért nem is akarok egyik sem lenni.

Nem szeretném elmondani senkinek a valódi okot, nem akarom összetörni őket. Van valamilyen magyarázat, amit elfogadhatóként előadhatnék?