Ha nem vagyok még 18, mit tehetek, hogy anyám békén hagyjon?

"Úgy értem,hogy mit tehetek,hogy teljesen önálló legyek,tehát kicsit se tudjon beleszólni az életembe. "

Betöltöd a 18-at, beállsz árufeltöltőnek és összeszeded az albérlet+megélhetés árát. Na akkor leszel te magad önálló. Ha elköltözöl a pasidhoz, és eltartatod magad vele, attól még nem leszel önálló, csak nem laksz együtt anyáddal.

Egyébként azért ezekből a leírt dolgokból Anyukádról nem egy hárpia képe ugrik be... nem lehet, hogy picit túlreagálod a dolgot? Ha nekem vett volna 17 évesen a barátom drága dolgokat, valószínűleg én is elég komoly beszélgetéseken estem volna át. Lógásról pedig szó sem eshetett!

Az a helyzet, hogy anyudnak kell mindenben igazat adnom. Pedig itt ezt még szülőnek nem sokszor tettem. Egy hisztis punci vagy, akit eltart az anyja meg a pasija. És anyudnak igaza van. Ha 18 leszel és elköltözöl pasidhoz, nem leszel más, csak egy kitartott ku.rva.

19F

Tudom, hogy közhely, de mennyire, hogy igaz: majd megtudod, te is, ha anya leszel!

Gondolom, édesanyád nem szeretné, ha te is a helyébe kerülnél...

Nagyon nehéz lehet egy kamaszlányt egyedül, felelősségteljesen tisztességre, kitartásra nevelni.

Naná, hogy ideges:

1. nem igazán vagy kötelességtudó. Te még nem döntheted el, hogy akarsz-e tesiórán ugrálni, vagy sem. Sokan hasonlóan állnak a dologhoz, mint te, sőt, annak idején én is nagyon utáltam, mert nagyon kemény órák voltak és még az átlagomat is lehúzta, pedig nem voltam én sem lusta, se béna. De nagyon égett volna a pofám, ha megpróbáltam volna ilyen-olyan módszerekkel megkerülni. Ezt nem azért mondom, hogy "bezzeg én!", de tény, hogy így volt.

Mindez megerősített és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, mert megtanultam, hogy azt is meg kell csinálni, ami nem tetszik és igenis jó érzés volt, amikor vége volt az órának és éreztem, hogy megdolgoztattak és én helyt álltam.

2. nem vagy egyenes: kerülőúton oldottad meg a problémát és nem szóltál neki. Az ezért ez nem olyan dolog, ami egy diáklánynál a saját kis titok kategóriába tartozik.

3. biztos vagyok benne, hogy nem sajnálja tőled, amit a barátodtól kapsz, de tart tőle, hogy ezzel azt tanulod meg, hogy mások segítsenek hozzá a javakhoz, neked nem kell megdolgoznod, megküzdened értük és félt, hogy ha majd véletlenül te is magadra maradsz, hogyan boldogulsz.

Lehet, hogy a félelmei alaptalanok, mert megállod majd a helyed, de attól ő még MOST nagyon aggódik!

Sokan azonnal költözésre buzdítják a panaszkodókat. Nem értem, miért nem jár az édesanyáknak egy kis tisztelet! És itt most nem az elhanyagoló, gondatlan, leszarom anyákra gondolok (valahogy nekik vannak a leginkább lelkiismeretes gyerekeik...), hanem az olyanokra mint a tiéd.

Gondolj bele egy kicsit: nem kényeztette az élet és most úgy érzi, a lányával is harcolnia kell.

Már nem vagy gyerek, így igenis tőled is elvárható, hogy felelősen gondolkozz és felnőtt módjára kommunikálj!

Légy vele kedvesebb, beszélgessetek nyugodtan, kérd ki a tanácsát és vedd azokat fontolóra, segíts neki a háztartásban, néha vegyél neki egy kis apróságot, finomságot! Hidd el, neked lesz a legjobb, ha a felnőtt életedben is mögötted áll majd a szeretetével, élettapasztalatával.