Van itt olyan, aki huszonévesen már egyik szülőjével sem tartja a kapcsolatot?

apámmal én sem tartom a kapcsolatot, utoljára talán 3 éve találkoztam vele, akkor is véletlenül összefutottunk, de nem úgy tűnt, mintha annyira örülne, h lát.

most tudtam meg, h elköltözött az ország másik felébe az új családjával, de amúgy nem is izgat a dolog.

anyummal nagyon jóban vagyok, szóval a kérdés nem igazán nekem szól.

viszont azért válaszolok, hogy én hogyan látom ezt: ha a szüleid EQ-ja 0, akkor kár forszírozni. ne te érezd magad kellemetlenül emiatt, hiszen nem a te hibád. megértem, hogy nehéz, hiszen az emberek többségének az a természetes, h jóban van a szüleivel, támogatják egymást lelkileg, és lehetőség szerint anyagiakban is. ha nálad ez nem működik, akkor sajnos pont az erőltetés miatt fogod egyre inkább xarul érezni magad. szélmalomharc...

ismerek egy lányt, akinek sajnos nem él már az édesanyja, az apja pedig hasonlóan érzelemhiányos mint a te szüleid. néha illemből beszél vele, szoktak találkozni, de a lánynak van saját élete, és teljesen függetlenítette magát az apjától. ha kell, a jég hátán is megél, de segítséget nem fogad el. kicsit talán irigylem is, h ilyen önálló már fiatalon, mert nekem a popóm alá volt téve minden, és sokkal nehezebb magamat rávenni arra, h küzdjek a dolgokért... viszont gyakran sajnálom őt, hiszen érzelmileg nincs olyan ember az életében, akire 100%ban számíthat, és bízhat benne... :(