Van itt olyan, aki huszonévesen már egyik szülőjével sem tartja a kapcsolatot?

Hát igen, így könnyebb lenne, ha hamar megszakadt volna a kapcsolatom velük, de sajnos húsz évig voltak házasok, 18 éves koromig meg én is velük laktam, nem tudtam előbb elköltözni.

Bár apa sokszor ivott, alkoholistának nem nevezném, és bár sokszor vertek minket (miután egymással összevesztek rajtunk vezették le), meg kínoztak minden lehetséges módon, ettől még menthető lett volna a kapcsolat.

Ami úgy érzem, végleg közénk állt, hogy az érzelmi intelligenciájuk egyenlő a nullával, és képtelenek az önzetlen szülői szeretetre. Ez az, ami igazán fáj.

Csak egy apró mozzanat: anya tudja, hogy egyetemista vagyok, per pillanat nagyon rossz anyagi helyzetben, mégis folyton elhord mindennek, hogy nem hívom fel őt gyakran (párom telefonján...). Tegnap tudtam meg, hogy hetek óta van pénz a kártyáján, és még most is arra vár, hogy én hívjam :(

De ez tényleg csak egy nagyon apró és jelentéktelen tény, sokkal nagyobb bajok vannak sajnos :S

Ez a huza-vona készít ki, hogy néha úgy érzem, én vagyok a rossz, mert otthagytam anyát, és nem foglalkozok vele eleget, néha meg úgy, hogy nekem van igenis igazam, és nem vagyok olyan rossz, mint amilyennek beállít.

Ha legalább ugyanazt érezném mindig...

És utolsó, tőled is elvárják, hogy keresd őket, meg nem értik, hogy miért nem foglalkozol velük többet?

Mert nálam ez a helyzet :S

Még csak nem is értik, hogy valamit elcsesztek...

Hát, nekem valahol ez megkönnyítené a dolgomat.

Ha egyértelműen szarnának rám, és nem várnának el semmit.