Mit lehetne tenni a fiam alkoholizmusával kapcsolatban?

A fiam 25 éves és külön él. Nekem az apám súlyos alkoholista volt, ebben kellett felnőnöm, ezért nálunk még alkalmanként sem volt szokás az alkohol fogyasztás a férjemmel, nem is voltam hajlandó hozzá menni olyan férfihez, aki alkoholt fogyaszt. A fiamat is úgy neveltük, hogy soha eszèbe ne jusson hozzá nyúlni az alkoholhoz. A gondok ott kezdődtek, amikor beléptünk a kamaszkorba és elkezdődtek a bulizások. Először igyekeztem őt lebeszélni ezekről, hogy neki nem kell ilyen helyekre elmennie, ő ettől értelmesebb, de egy idő után engednem kellett ès igyekeztem, kompromisszumokat kötni. Mondtunk neki, hogy elmehet, de nem ihat alkoholt, mert különben többet nem engedjük el. A vége az lett, hogy talaj részegen állított haza.. próbáltuk szankcionálni, de azzal takarózott, hogy ő már 18 éves ès nem parancsolunk neki. Aztán elvégezte a középiskolát, elkezdett dolgozni, ès rendszeresen lehetett érezni, hogy fogyasztott alkoholt. Hiába papoltam neki, hogy ez nagyon rossz út, amin jár mindig csak veszekedés ès sértődés lett a vége.

Aztán elköltözött, mert az anyám ráhagyta a házát és azt elkezdte felújítani magának. Sajnos továbbra is folytatódott az ivászat. Nem egyszer volt olyan hogy át akartam hívni valamiért és közölte, hogy nem tud jönni, mert már ivott es így nem ülhet autóba. Tudom, hogy iszik mert, a barátnőm abba a boltba dolgozik ahová jár a fiam, és azt mondja a barátnőm, hogy mindig veszem magának legalább két doboz sört, meg nèha Jeagert.

Az a baj, hogy semmi hatásunk nincs már rá, múltkor is szóba jött a téma, mondtam neki, hogy így egy nő nem fogja őt elviselni, az volt rá a válasza, hogy nekem ehhez semmi közöm.

Azt nem tudom, hogy hogyan süllyedt idág.. jó gyerekkora volt, szakkörre járt, sportolt, jó tanuló volt, magántanárhoz járattuk.

Teljesen tanácstalanok vagyunk.. mondtuk màr neki, hogy menjen el elvonóra, de nem ismeri be, hogy problémája van az alkohollal.