Öcsém soha nem szerette az édesanyját, a nővérét az alábbiak szerint?
Írhattam volna a "testvéri kapcsolat" kategóriába is, mert egyúttal erről is szó van a történetben, nemcsak szülő-gyermek kapcsolat.
Édesapám sajnos súlyos betegség következtében nemrég elhunyt.
Örökösökként egyik az öcsém, aki teljesen kifordult magából édesapánk halála után az örökség miatt.
Ugyanis szerinte a törvényes öröklés nem igazságos és még a korábban elhunyt nagybácsi öröksége kapcsán is fel van háborodva.
Édesanyámmal és velem üvöltözött és azt is ordibálta nekünk, hogy igazából gyomoridege van tőlünk, amikor eljön hozzánk (vasárnaponként jött évek óta családi ebédre.)
Édesapánk után örökölt a felesége, azaz az édesanyánk, 1/2 részben a gyerekek, azaz az öcsém és én.
Teljesen le vagyunk döbbenve és amióta ezt a fejünkhöz vágta, nem is jött és nem veszi fel a telefont sem (hivatalos ügyben hívtam volna, de vissza sem hívott.)
Nagybácsi család nélkül halt meg, ő utána örökölt édesapám és a nővérének a 2 lánya (a nővére édesapámnak meghalt évekkel korábban.)
Öcsém szerint a törvényes öröklés itt sem volt igazságos, holott ide semmi köze nem volt személy szerint öcsémnek.
Önhatalmúlag kialakított egy véleményt, hogy x y örökös nagybácsi halála után és később édesapám halála után a törvényes örökösödés nem igazságos. Magyarán magának akarna több pénzt és pl. az egyik unokatestvér igazságtalanul kapott annyit törvényes öröklés során.
Holott pont ő lakik vidéken és édesapám halála előtti ápolásában, ellátásában pont a vidéki lakóhelye és a munkája miatt a legkevesebbet tett.
De ezt nem is rójuk a fejére, édesanyám és én, mert a törvényes örökösödés a mérvadó, ami nem tetszik öcsémnek, mert magának többet akar, más örököstől elvenné a rá eső rész bizonyos hányadát.
Legutóbb annyira kikelt magából, hogy ilyennek sose láttuk, ordibált, édesanyánkat leköpte, egyszerűen minősíthetetlenül viselkedett.
Most bújt ki a szög a zsákból: igaz az a mondás, hogy testvért örökségnél lehet kiismerni (házastársat váláskor....) folytatva a jól ismert mondást.
Édesapánk halála után tényleg ennyire utálja a még élő családját?
Pontosítom a kérdést: valaha szeretett minket az öcsém vajon?
Aki így viselkedik, a családja iránti szeretete megkérdőjelezhető, de kíváncsi lennék mások véleményére!
(Saját családja nincsen öcsémnek.)
"Édesapánk halála után tényleg ennyire utálja a még élő családját?"
Mi ezt nem tudhatjuk. Semmit nem írtál a gyerekkorotokról, és ha jól tippelek nem is kérdezted meg őt sem arról hogy miért érzi ezt szükségesnek, vannak e múltbéli sérelmei.
Az, hogy mi a törvényes öröklés és az, hogy kinek a szemében mi az igazságos, két külön dolog. (például törvény szerint ha a gyerekeidnek eltérő számú gyereke van, akkor végeredményben az unokáid eltérő arányban fogják birtokolni a vagyonodat, amit nem feltétlen könnyű elfogadni, főleg ha életedben minden unokádat igyekeztél egyenlően kezelni) Szóval ebben eltérhet az emberek véleménye.
Az, hogy miért viselkedik minősíthetetlenül és miért vágta hozzátok, hogy gyomoridege van tőletek - lehet, hogy valamelyest felerősítette a dolgot édesapátok halála, de biztos, hogy eleve volt benne egy erős negatív érzés, ami évek hosszú sora alatt alakult ki. Minden bizonnyal nem érezte magát túl jól a családotok jelentette közegben.
Vagy a pénz miatt kattant meg vagy úgy bántatok vele mint a kivert kutyával (amit ti vagy nem észleltetek vagy nem is akartatok észlelni) és most komenzációt akar.
Igazából mindegy mert felesleges ez a fajta a vergődése. A törvényes öröklést csak jogi úton tudná megváltoztatni nyomós okokkal.
A múltban semmi sérelem nem érte öcsémet tőlünk.
Édesanyám főzött rá mindaddig, amíg nem vágta a fejünkhöz, hogy utál minket. Teljesen normális családi életünk volt mindig.
"A múltban semmi sérelem nem érte öcsémet tőlünk.
Édesanyám főzött rá mindaddig, amíg nem vágta a fejünkhöz, hogy utál minket. Teljesen normális családi életünk volt mindig."
Ezek szerint ö másképp látja. Az embereknek elég eltérö elképzelésük tud lenni arról, hogy milyen is a jó családi élet.
Nem feltétlen súlyos és nyilvánvaló sérelmekre kell gondolni. Lehet például az otthoni légkör, a családtagok szemlélete, ítélete, szokásai, stb. amikor nincs egy konkrét meghatározott esemény, hanem "csak" folyamatosan mérgezi az életedet, ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre jobban eleged, és egyszer csak kidurran a lufi és be kell ismerned, hogy baromira nem hiányoznak a családtagjaid.
Ennél konkrétabbat ismeretlenül nem lehet mondani, de ha mindenképp kéne, az elsö tippem olyasmi lenne, hogy egy viszonylag merev, tekintélyelvü család vagytok, ahol felnöttként is engedelmes jógyerek státuszt várnak töletek a szülök. (simán lehet, hogy nincs igazam, ez csak egy elsö tipp azok alapján, amiket írtál - például más ember, ha nem érzi jól magát a szüleinél, ritkábbra veszi a látogatásokat, ö viszont ugyanúgy jött minden vasárnap kötelességböl, mert "családi ebéd" van)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!