Mennyire nehéz 2 gyerekkel?

Aki ilyet idegenektől kérdez, annak egyet sem kellett volna még bevállalni.

Egyszerűen nincs két egyforma ember, egyforma helyzet, egyforma megküzdési stratégia.

Leírja mindenki, hogy NÁLUK mi volt. Ez téged semmiben nem befolyásol, mert nem tudhatod mi lesz.

Olyan mintha másra tolnád a felelősséget.

Önismeretet kezdjetek azonnal!

Őszintén szólva nekünk könnyebben ment átállni 1-ről 2-re, mint 0-ról 1-re. Az első gyerekünk többemberes, a kicsi szerencsére elég nyugis, alkalmazkodó.

3 év van köztük, szerintem ez épp ideális, nem túl sok, de már a nagy is elég ügyes, nem kell etetni, sétál egyedül.

Amit én a környezetemben látok, hogy a kis korkülönbség borzalmas. Főleg anyuka éli meg borzasztó nehezen. Igen először nehéz aztán könnyebb. Lehet. Viszont az első nehéz időszak tönkretesz.

A 3-4 évet mindenképp érdemes megvárni, hogy a nagyobb gyerek kicsit "önállóbb" legyen. És meg kell lennie mind a 2 gyerekkel a külön töltött idő. Közösen és apával/anyával is külön.

Ha kételkedtek akkor még nincs itt az ideje ennek.

Ha nincs negatív élmények az első gyerek nevelésével, akkor a második is jól fog alakulni. Sőt, még nélküled is kivitelezhető. Két fontos tényező kell. Hiába vagy elfoglalt a munkádban, támogatod a gyerekeidet és főleg az anyját érzelmileg. A második az anyagiak.

Ha ez megvan, és Ebből a kettőből mindent, de minimum egyet fent tudsz tartani, jöhet a második, sőt ötödik gyerek.

Elsővel olyan volt mint a karikacsapás.

Sosem volt olyan, hogy nem főztem, nem takarítottam, vagy nem volt tiszta ruha.

Fél évesen már dolgoztam mellette (vállalkozás, nem volt teher otthonról).

Aztán jött a második.

Minden nehézség ami létezik a nyakamba hullott.

A háztartás úszott, semmi sem működött, én sem.

Pedig azt gondoltam ilyen szuper első gyerek mellett minden menni fog.

Egy gondokat éltetett, jövőre ilyenkor jobb lesz, mert nagyobbak lesznek.

A félelmeid nálunk valós változások voltak. Egy gyerekkel elég, ha egy felnőtt foglalkozik, a másik addig pihen, dolgozik, kertet rendez, akármi. Kettőnél mindkét szülőnek bele kell állni és 1-1 gyerekkel csinálni, amit kell, vagy az anya beleroppan egyedül. Az első pár év nehéz, de megéri. A figyelmetek valóban megoszlik a baba érkezésével és lesz sorban állás (először az egyik, majd a másik igényét lehet kielégíteni, hiába ordítanak egyszerre), de ha nem akarsz egykét, akkor valamikor úgyis be kell ezt vezetni. Kisgyerekeknél szerintem könnyebb.

Nálunk az főz, mos-tereget, altat, aki épp szabad és nem várjuk meg egymást vele. Ehhez fontos, hogy apa ae este 8-kor esik haza fáradtan és kertet is hanyagolja, mert vagy virágos kert van és anya egyedül küzd, vagy segít és lesz vacsora, mert anya tud főzni. Ebben az esetben sem pihent semmit az anya, ezt nem szabad elfelejteni.

Mi kettőnél megállunk, imádom őket, megérte, de tényleg szívás a napok rendezése.

Ne haragudj 5-ös de ez egy orbitális **ág amit leírtál. Attól mert az első gyerek nevelésével nem volt gond attól a másodikkal simán lehet. Lehet 2 évig nem fognak aludni, vagy hónapokig kólikás lesz. Biztos sokat fog édesanyán segíteni az, hogy anyagilag rendben vannak, ha 24 órából 10 órát egyedül van egy 3 éves dackorszakossal meg egy folyamatosan síró és letehetetlen 3 hónapossal.

De menjünk tovább még ehhez van egy 7 éves iskolás is akivel tanulni kell otthon.