Mennyire nehéz 2 gyerekkel?

Figyelj, erre nehéz jó választ adni. Nem tudjuk, a feleséged milyen típus.

Nekem 2 év korkülönbséggel születtek meg a gyerekeim, és igen, iszonyatosan, brutál nehéz volt. Az első fél ev nem is, hanem ami utána jött, amikor a kicsi elkezdett mászni, állni, a nagy játékait elvenni. Amúgy semmi féltekenység nem volt szerencsére, imádják egymást, viszont akkor ment a balhé sokszor a játékokon, mindenki mindent egyszerre akart, volt, hogy a két gyerek üvöltött az arcomba, stb. Melós volt összehangolni a dolgokat, volt, hogy a kicsi mindennap sírva-ordítva kapaszkodott a lábamba, míg az ölemben altattam a nagyot. Plusz a nagy kifejezetten hiperaktív, nem az a típus, aki nyugiban elszinezget, míg etetem a kicsit. Ez ment a kicsi kb. 1,5 éves koráig, utána sokkal könnyebb lett.

Viszont(!) én világéletemben az a szorgos, haladós típus voltam. Szóval simán nekiálltam a gyerekekkel a kezemben takarítani, főzni, a konyhakertet, virágágyásokat csinálni, már amennyire tudtam (oké, ez már nem mindig ment, olyan rossz év nem volt a veteményesben 🤣). Nem volt patika rend, egy-két elúszós rossz nap is becsúszott, de azért alapvetően nálunk rend volt, kaja, haladás.

Ezzel szemben a szomszéd anyuka az 1 tök nyugis, elüldögélős gyerekével is folyton panaszkodott, a kaját csak rendeltek, merthogy ő nem tud főzni a gyerek mellett, kupi volt mindig, mert nem tud rendet rakni mellette, se takarítani, kint se csinált semmit. De ismerve régóta, ő a gyerekek előtt is ez a típus volt, csak gyerekkel volt mire fogni.

A lényeg, hogy te tudod, milyen a feleséged. De ha egy gyerek mellett nem bír haladni, akkor kettő mellett se fog.

Mellesleg, én nem is ezen aggódnék leginkább, hanem hogy kb. mindig egyedül lesz a két gyerekkel. Na engem az csinált ki inkább, a nulla énidő. Be se vállaltam volna, ha estig meg hétvégénis dolgozik a férjem.

Én már kettővel kikészültem. A logisztika jó volt és türelem is volt, de nulla énidővel robotnak éreztem magam. Sógornőm négyet szült sorba és meg se kottyant neki.

Nem vagyunk egyformák.

Nálunk 2.5 év van köztük. Az első egy iszonyú könnyű baba/gyerek. Mellette Bármit is megtudtam csinálni.

A másofik egy többemberes születése óta. Az első éve is nehéz volt, azóta mégnehezebb és csak egyre rosszabb, pedig már 3 éves.

De én emellett is simán hozom a "normám".

Az ő születése sem volt nekem akkora csapás, hogy ne bírjam.

Akár gyerekkel a kezemben, de megfőztem, kitakarítottam minden nap. Veteményest gondoztam, gyerekkel a hátamon füvetnyírtam. (Viszonyítás képpen: 130m2 a ház, 2200m2 a telek).

Sosem szaladt semmi, én sem voltam idegbeteg. Mindig meg tudtam inni a kávém is melegen. Pedig mondom, nekem a kicsi problémás. (Születése óta pl nem aludt éjjel egyben 3 órát. Én kelek hozzá úgy 4-5x átlag)

Férjem is besegít nyilván, mielött valaki ezzel jönne. De nem többet, mint gyerek elött, nem igényeltem. A gyerekkekkel törődik maximálisan.

Ezzek szemben ott van barátnőm. őneki egy van, most 2 éves.

Az anyja a szomszédjukban lakik, nem dolgozik. Minden délelöttre átviszi magához a gyereket. Barátnőméknél ennek ellenére főttkaja akkor van, ha rendel vagy a férje főz munka után. Rend akkor van, ha az anyja vagy az anyósa kitakarít. A lánya alszik este 8tól reggel 8ig, ő mégis állandóan álmos, fáradt.

Szóval ezzel nem magamat akartam fényezni, félreértés ne essék. Csak azt akartam szemléltetni, hogy valakinek 2 gyerek is gyerekjáték, valakinek meg 1 is probléma. Hogy ti melyikbe estek bele, nektek kell tudni. Bár ez is hülyeség, hogy tudni kell, mert honnan tudnátok milyen lenne kettővel mint 1el.

De a leírtak alapján nekem az jön le, hogy néha az 1 is sok.

Ezt lehetetlen így megmondani

Az első gyerekkel nekem nagyon nehéz volt

Sokszor minden elmaradt

Semmit nem aludt

2 gyerekkel sokkal nehezebb volt,de másként egy jó ideig.. a hàztartás ès egyéb feladatokat viszont màr megoldottam.

3. Alkalommal ikrek vannak

A nagyok is csak ovisok.

Nagggyon nehéz néha, de a hàztartást a nyáriszünetben is simán lehoztam az 1 éves ikrek és a legnagyobb 6,5 éves mellett úgy, hogy àtmentileg a férjem reggel elment és altatásra ért haza, szóval nem tudta kivenni a részét a dolgokból.

Szóval ez nem fehér és fekete

Viszont, a háztartás nem csak a nő dolga

Bevásárolni nem én járok, hülyeség is lenne, férjnek útbaesik hazafele.

Inkább azon gondolkodnék el, hogy kell-e olyan kapcsoaltra plusz gyerek, ahol csak egyedül viszi a gyerekkel és a háztartssi terheket az egyik fél.. ami akkor is mars, ha ő már dolgozik.

Mert nàlunk ez szigorúan átmeneti volt, ès nem is tett jót nekünk.

Első és második között nekem 7 év van, egyikükkel sem volt annyira nehéz, a második mellett sem úsztam el semmivel. (Mondjuk volt segítségem, de főzni, takarítani, tanulni a naggyal azért tudtam.)

2 évvel később született meg a harmadik.

Na, az rohadt nehéz időszak volt, még úgy is, hogy a párom is otthon volt jelentősen, és ő is kivette a részèt a dolgokból.

A harmadiknál idegrendszeri éretlenséget állapítottak meg, mellé aszthma, tejfehérje-allergia… Az első kb 2 év rohadt húzós volt. (Aztán jött a Covid, itthonlét, kevesebb fejlesztés, nem kommentálom.)

Én többször azt mondtam, ha ő születik elsőre, biztos nem vállalok többet…

Ehhez képest decemberben megszületett a negyedik, de tegyük hozzá, hogy eltelt 6 év, így kicsit más.

A kis korkülönbség később persze kedvezőbb lehet, de az eleje egy 0-24-es, többemberes babával (akár elsô, akár második), na az brutál tud lenni, valljuk be.

Akiknél sorozatban születik 3, vagy több, na azt nem is értem, hogy bírják…