Ez mindenkinél így van? Mindig bele kell szólnia? Mi a módja, annak, hogy ne foglalkozzon vele?

Házunkat rakjuk rendbe, és minden egyes percben azt hallgatom anyámtól, hogy szerinte mit, hogy kéne. Melyik szobába milyen bútort, mi hova legyen pakolva. A ház technikai részeire meg mindig szakembert hívni. Eddig bármiféle szakember jött, mindig több volt a kár mint a haszon. Nyilván ez a mi zsebünkből ment. Elmagyaráztam neki még tavaly is, hogy ez nem egy Barbie ház, hogy majd Ő rendezgesse. Nem érti meg egyszerűen amit nem tudok hova tenni. Most a napokban felmerült, hogy majd vakolni kéne belülről. Itt nekiállt magyarázni arról, hogy azt hogy kell csinálni mert egy barátnője lakott vályogban és látta, hogy az apja hogy csinálta. Kell venni kályhát mert a hideg azért annyira nem boldog, villannyal fűteni meg drága. Itt megint előjött, hogy a barátnője itt fával fűtött, és Ő tudja, hogy melyik a jó kályha, én ehhez is hülye vagyok. Teherautómat rakom rendbe ezek kellett, ott is azt hallgatom, hogy sohase lesz kész, kár volt hozzányúlni stb. Nincs beállásos hely ahova elfér így csak az udvar maradt. Novemberben, Decemberben is sokat dolgoztam rajta a 3-5 fokban is de még ezek ellenére is azt hallgatom, hogy ezt se tudom megcsinálni 2 hét alatt mert először sokkal kisebbnek nézett ki a baj. 3 éve költöztem el otthonról 250km -re.

Ti mit tennétek az Én helyemben? Hogy állítanátok le róla, hogy ne az Én dolgaimmal foglalkozzon?

Ha véletlenül 1-1 nap ismerősökkel találkozok, akkor meg azt hallgatom, hogy inkább dolgozni kéne mert soha nem lesz kész semmim, Ő megmondta.